A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen
30 Ölveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen \J/ v|/ \J/ \l/ \l/ \l/ /|\ /]\ 7J\ /JN /|\ /|N /p A történészek még napjainkban is értetlenül vizsgálják az 1680. január 6-án történt - ahogy Thököly nevezte - „debreceni lármát”, hiszen a város korabeli történetében hasonló eseménnyel még nem találkoztak. A fenti napon a Diarium krónikaírója a következőket jegyezte be: „Gróff Thököly Imre ur ő nagysága a bujdosó magyar lovas és gyalog vitézekkel városunk alá jővén, be akar szállani, de a város népe, az előtteni sokszori quartélyozásokat tellyességgel meg unván, az hatalmas török Császár protectionalis levele mellett insurgal és az hadakat le nem csendesíthetvén, sem szép szóval sem kéréssel sem magok jóakarattyok ajánlásával, kénszeríttetik fegyvert fogni és bejövetelektől magát meg oltalmazni. Az hadak a városbelieknek magok resolválását látván és a nagy hideg jeges havas esőt kívül meg unván, a város alól vissza térnek és Szoboszlón Szavathon meg szállanak.” A budai pasa parancsára a Kecskemétet kényszerűségből elhagyó kuruc vezér nem ilyen fogadtatást remélt, az egész eseményt fegyveres zendülésnek és ennek folyamodványaként a becsületén esett sérelemnek fogta fel. Az esetet katonái is hasonlóan ítélték meg. Csak amíg Thököly a történtek megtorlása miatt nem akart ujjat húzni az erdélyi fejedelemmel és a váradi pasával, addig a kuruc vitézek fosztogatásaikkal keserítették meg a debreceniek életét. Kétségtelen a „debreceni lárma” szokatlan fejezet a város krónikájában, hiszen a város elöljárói mindig is létkérdésnek tekintették az önmérsékletet, mint a város fent maradásának egyetlen reális alternatíváját. Thököly haragját valószínűleg csillapították a január 8-i szoboszlói gyűlés eredményei, ahol a bujdosók megerősítették generálisi tisztében, de sohasem bocsátott meg a debrecenieknek.16 A hajdúvárosi eseményről tanúskodó okmány aláírói között Wesselényi Pál, mint Thököly lekötelezettje az első helyen szerepelt. A végzéssel sikerült megteremteni a bujdosó had egységét és megszilárdítani a fiatal és tehetséges Thököly fővezérségét. Ezzel a kedvező külpolitikai körülmények között a leglényegesebb belső feltétel, az ütőképes haderő kiépítése valósággá vált. 16 A debreczeni diarium. Közli: Csűrös Ferenc. Történelmi Tár 1909-diki évfolyam, 532. /Továbbiakban 1. DD./; TL95., 197-198.; BL 123._________________________
