A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen
27 nem kerülhette el sorsát, melyről a magisztrátusi jegyzőkönyv december 4-i bejegyzésében olvashatunk: „Az bujdosó magyarság, Francia Lengyel Tabor varasunkban be szál van rajtunk quartelyoztak 33. napokig, kik miat meny insegben szorongatasban estünk, Isn tudna meg 1 ^ számlálni.” Thököly a fejedelem utasítására Debrecenben tartózkodott, „...noha naponként gyülekezvén ide az hadak valóban megnyomtuk ezt a várost.” Teleki viszont a Bihar vármegyei, esetleg a szabolcsi kvártélyt ajánlotta a grófnak, mert tudomása szerint a Portáról a váradi pasának parancslevelet küldtek Debrecen oltalmazására. A főgenerális némi iróniával hangjában úgy nyilatkozik, hogy a Thököly által a bányavárosokból zsákmányolt, a fejedelem sejtése szerint kétszázezer tallérból meg lehetne változtatni a váradi és egri pasák magatartását. A bujdosók viszont a török ellenségeskedése miatt elfogadhatatlannak tartották a szálláshelyüket és kérték a fejedelmet, hogy vagy Erdélyben, vagy a fegyverszüneti szerződésben a részükre biztosított Bereg és Ugocsa vármegyékben engedélyezze a kvártélyt. A vitát a debreceni rebellió néven elhíresült esemény döntötte el. Az idegen katonaság között lázadás tört ki, melyet a fizetetlenség, a közel hét havi zsold elmaradása okozott. A katonák elégedetlensége olyan nagy volt, hogy a felbolydulásban fegyelmezni akaró Zefel nevű tisztjüket lelőtték. „... Azonban tegnap Francziai generális Bohum uram már egy Feriol nevű óbesterrel jővén gróf uram ő nga szállására, jelenték, hogy az ő hadak fízetetlen lévén /kiknek is hét holnapi fizetések vagyon hátra/ rebelliót akarnak indítani, sőt egynéhány százan öszve is esküttek, hogy ők meg veszik az tiszteken az magok fizetését s az némethez állanak, semmiféle hadok szót nem akarnak nekiek fogadni, csak a fizetést kívánja...”. Követelésük az volt, hogy Debrecenből egy Lengyelországhoz közelebbi helyre vonuljanak, mert onnan könnyebben hozzáférhettek a francia király által szerződésben biztosított fizetésükhöz, ami meghaladta a százezer tallért. A tisztek úgy döntöttek, hogy a felkelő had egységének megóvása érdekében 1679. január 5-én megindulnak Erdődszáda irányába. Thököly január közepén a fejedelem parancsára Erdélybe utazott. Wesselényi pedig könnyelműen elfoglalta a német helyőrségü Nagybányát, amely ráadásul nem tartozott a fegyverszünet által kije- 13 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI 13 BL 78.; TML 316., 323. ; HBML IV. A. 1011/a. 20. k„ 295.
