A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen
26 adásul a töröktől és Apafitól függetlenül, azok híre nélkül történtek. Végül a fejedelemtől és Thökölytől elkülönülten ott voltak a Wesselényi Pál parancsnoksága alatt álló lovas- és gyaloghad katonái, akik főtisztjüktől várva boldogulásukat többek között a bányavárosok elfoglalásában sem vettek részt. Wesselényi e helyett a mezei katonákat Debrecenbe küldte, ő maga pedig a tulajdonában lévő Hadad helyőrségével Erdély közeli és a királyi Magyarországhoz tartozó települések lakosságát fosztogatta. Az októberi fehérvári országgyűlés XI. artikulusa - a rendek tartva a németek bosszújától - elítélte Wesselényi meggondolatlan akcióját. „Azmi penig Veselényi Pál atyánkfia dolgát illeti, Nagyságod kegyelmességéből végeztük, hogy admoneáltassék ő kegyelme, tartsa az haza törvényéhez magát, nemes atyánkfiain és azoknak jószágin ne potentiáriuskodjék, a császár pártjára excursiókat ne tégyen és ne tétessen, a vár szükségére ha praesidiumot tart, azokat praedálni onnan ki ne járassa és ki ne bocsássa, mert ha mi kár követi ez hazának valamelyik részét, vagy nemes atyánkfiáit miatta, azon atyánkfia admoneáltatván, az ország gyűlésére, comperta rei veritate mox de facto eligazíttatik és azon atyánkfia fizeti meg a kárt.” Az egyébként magát továbbra is a bujdosók által választott generálisnak tartó erdélyi főúr féltékenyen fogadta az ifjú Thököly sikeres felvidéki hadjáratát. Nemcsak nem vett részt azon, de nem ismerte el a gróf közreműködésével megkötött fegyverszüneti szerződést sem. A Wesselényi személyéhez ragaszkodó mezeiek Debrecenből elkeseredetten jelentették az erdélyi fejedelemnek, hogy a váradi török önkényes zaklatásai miatt nincsenek biztonságban. Példaként említették Baranyai szállásának megtámadását és az ott tartózkodók lefejezését. A váradi törökök november elején Debrecenből a táborban tartózkodó Halasi hadnagy és mások családját hurcolták el és vetették rabságba. Wesselényi Pál felháborodva számolt be Teleki Mihálynak, egyik katonája Török Ferenc elfogásáról. Wesselényit nemcsak Debrecenben tartózkodó katonáinak a mostoha helyzete aggasztotta, de a Felvidékről Thököly seregének a visszavonulása is. Debrecen követei janicsárokért mentek a váradi pasához, hogy megakadályozzák a csapatok beszállásolását. A város Olveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen 12 EOE Bp., 1893. XVI. k. 609.; Gróf Thököly Imre levelei. Sajtó alá rendezte: Deák Farkas. Bp„ 1882. 28. /Továbbiakban 1. TL./; TML 284., XXIX,
