A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen
22 szágra indításánál miért részesítette előnyben az alig húszéves magyarországi főurat a már 1674 óta a bujdosók élén álló, egyébként jóval idősebb Wesselényivel szemben. A fejedelem Telekinek írt levelében a következő magyarázatot adja: Thökölyt küldi ki, „... mivel Wesselényi Pál kötelessége ellen a dolgokat a maga privátumáért vesztegeti.”9 1677-ben a döntést az is jelentősen befolyásolta, hogy a generális a fejedelmi hatalom ellen lázadó Béldi Pál veje volt, bár ő maga az összeesküvésben tevőlegesen nem vett részt. Thököly december 3-án és 4-én, mielőtt Wesselényiék után indult volna Debrecenben szállt meg. „A kapitányok alkalmatosságával ezer embernél több takarodván be Debrecenbe.” Innen aztán Böszörmény alá vonultak, de a német helyőrséggel ellátott és árokkal körülvett várost nem tudták bevenni. „Értvén pedig bizonyosan azt is, hogy Kopp táborostúl általjött az Tiszán, és tegnap Eszlár nevű faluba szállott, félvén non putaremtül is, és az hajdúknak is hamisságokat experiálván, Isten kegyelmébül rendelt seregekkel, gyalogokkal, és három taraczkkal is Böszörménynek ostromnak nekimentünk; de rendetlenül, és az árkok be nem töltésével menvén véghez az ostrom, re infecta, és soknak elesésével, egy franczia tisztnek elfogásával térénk meg táborhelyünkre.” A hajdúváros két szempontból is említést érdemel. A század elején letelepített hajdúk a magyar király hűségére esküdtek fel és a kassai főkapitány vezénylete alatt katonai szolgálatot teljesítettek. Böszörmény nem volt végvár, de a királyi Magyarország keleti védvonalának részét képezte. A bujdosók stratégiájának lényege az volt, hogy először a közeli német helyőrségeket kell elfoglalni és majd csak utána lehet Kassa irányába nyomulni. Ésszerű volt ez a meggondolás, hiszen a hátbatámadást, vagy a kétfrontos harcot egyik stratéga sem vállalhatta fel. A hajdúváros említése azért is fontos, mert Debrecen állandóan ki volt téve a böszörményi katonák fosztogatásának. A nótárius a jegyzőkönyvben egy ilyen esetről számol be: „Az Böszörmény szomszédok az nagy Erdőre ütvén feles szekerekkel az tilalmas Erdőt el dúltak pradaltak, az nemet Prasidiumot mellejek veven nagy hatalommal.” Cobb kassai főkapitány közeledése miatt Thökölyék ismét Debrecenbe vonultak azzal a szándékkal, hogy a fejedelem újabb utasításáig a várost nem hagyják el. A debreceni tanácskozáson Thököly Olveti Gábor: A XVII. század végi kuruc felkelés és Debrecen 9 TMÁO Pest, 1871. V. k. 447.
