A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Bihar megye politikai közhangulatához az abszolutizmus első éveiben

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI

135

csendőri ezred 4. számyparancsnoksága jelentette, hogy Soós Gábor, Nánás város jegyzője ellenszegült Schaffer csendőrnek és Dienes csendőrtizedesnek, ezért „a megyei törvényszéknek általadják.”90 Kádár János csökmői honvédet azért tartóztatta le Cservényük csendőrtizedes, mert pisztolyt talált nála.91 Érdekes eset volt a Pálfi János csendőrlegény története. Állás nélkül lévén, Debrecenbe ment munkát keresni. Útközben két csendőr elfogta, mert nem volt útlevele. Vallomása szerint azért nem kért útlevelet, mert nem volt otthon a járási főszolgabíró úr. Találtak viszont nála „fegyvertartást engedő levelet”. Az engedélyt még az ősszel kapta Pércsy Antal csendbiztostól, amikor szolgálatban volt.92 A csendőrök a fegyvertartási engedélyek tartalmát és számát is felírták.93 Az utas és áruforgalom ellenőrzésekor, a vagyonelkobzások alkalmával különös gonddal figyelték a veszélyesnek tartott sajtótermékeket. Félelmet keltett egy hatósági írás kézbesítése, vagy az, ha házkutatást jelzett az éjjeli zörgés az ablakon.94 A csendőrség mellett a hadsereg 1854-ig közvetlenül, azután pedig a polgári hatóságok megkeresése alapján avatkozott az ország népének életébe. Az erőszakszervezetek túltengése nemcsak közvetlenül nehezedett a lakosságra, hanem közvetve is, az államháztartás tehertételeként.95

A közbiztonság azonban sok kívánnivalót hagyott maga után. Egy Bihar megyei állatorvos például arról panaszkodott, hogy az Erdélyből ökrösszekéren jövő katonák bártalmazták.96 Az ország különböző részein garázdálkodó rablóbandák és betyárok tetteiről adtak hírt a csendbiztosok működési naplói, kerületükről készített jelentései. A csárdákat a betyárok fészkeinek tartották, ezért a hatóságok fő célja volt a csárdák, korcsmárosok, pásztorok és segítők figyelemmel kísérése.97 Reviczky Menyhért, Észak-Bihar megyefőnöke a „közbátorsági állapot” javításáról a következőket írta: „Magyarország fenyegetettebb vidékein létező minden csárdánál kisebb katonai csapatok a czélnak megfelelő mennyiségben alkalmaztassanak, melyek az országutakon

90 HBML. IV.B. 156/b. l.d. 356/1851., 1851. febr. 17.

91 U.o. 2.k. 346/1851., 1851. február 4.

92 HBML. IV.B. 409/g. 5.CS. XII-932., Vámospércs. 1851. február 5.

93 HBML. V. 637/c. Les. sz. n. 1855. dec. 25.

94 Magyarország története 1848-1890. ..i.m. 474, 486.

97 Magyarország története 1849-1918. IV.k. Szerk.: Hanák Péter, Bp. 1972. 17.

96 HBML. IV.B. 409/h. 4,k. III-2968., 1850. május 10.

97 Schneider Miklós: A csongrádi cs. kir. megyehatóság iratainak tartalmi vizsgálata. Levéltári Szemle. 1967/2. 483.