A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Kefegyárak Debrecenben
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV 283 ményü automatát /1961/, másrészt a gyár 1962-ben további rekonstrukciós beruházást kapott, mégpedig programvezérlésű automatákat, amelyek megkönnyítették és gyorsították a termelést a tömőüzemben. Ezidőre a gyártmányok 75 %-a, 52 millió forint értékben ment az 52 országra nőtt külföldi partnerekhez. Ugyanakkor 7 kezelésre kiképzett munkással együtt 1961-ben le kellett adni a kefetest gyártó fröccsöntőgépet a debreceni Műanyaggyárnak /lásd előzőekben!/. Ez maga után vonta a fakefetest ismételt nagyobbmérvű készítését, ami azonban felújította a megfelelő fák /bükk, dió/ beszerzésének problémáját. A gyár profilbővítés céljából bevezette a kézi erővel előállított müszakikefék készítését, az önköltség csökkentése érdekében pedig áttért a saját doboz /csomagolóeszköz/ készítésére. Ugyancsak az önköltség mérséklése érdekében a lakkozásnál a kézi erővel történő lakkozás helyett a "mártás" módszerét alkalmazták. 1964-ben két import tömőgép beállítása is megtörtént.39 Ebben az évben /1962/ új faműhely és lakkozó épült, ami szintén elősegítette a kapacitás nagyobbodását. Ezekkel az újításokkal párhuzamosan azonban számtalan probléma változatlanul megoldatlan maradt, pl. a veszélyessé vált gyárkémény átépítése, a kazánok és a villanyhálózat korszerűsítése. Ezek, a döntően kedvező körülmények rövidesen leromlottak. Az új gazdásági mechanizmus folytán nemcsak a gyár készítményei váltak szabadárassá, hanem az alapanyagok is. Ennek során a tényleges költségek alapján a gyártmányok a világpiacon eladhatatlanná váltak. Mindezt tetőzte az 1967-től kialakult közelkeleti helyzet, a font leértékelése rendkívül megnehezítette az exportot. Az üzem ismét a csőd szélére sodródott. Szó volt a gyár felszámolásáról is. Az időleges kiút az lett a Hungarofrust részére hézagos gyümölcsládákat kezdett gyártani a kefegyár. Mivel ez nagy famennyiség beszerzésével és helyigénnyel járt, szükség mutatkozott három fedett rönkfatároló építésére, valamint a gyárterület növelésére. Ezt az üzem csak a városi tanács segítségével tudta megoldani. Az export annyira kedvezőtlenné vált, hogy 1 dollár kitermelése 127 forintba került. így a gazdaságossági érdek azt diktálta, hogy egyre inkább a belföldi piac felé kell fordulni. Ugyanakkor a bérszínvonal fokozatosan, bár mérsékelten, emelkedett, egyenletessé vált a munka39 Tóth József: I.m. 11. old.
