A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Kefegyárak Debrecenben
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV 281 Az 1956-os forradalom után csak 1957 második negyedében indult meg újra a termelés. Ekkor a korszerű műanyag kefetest előállítása érdekében megtörtént egy fröccsöntőgép beszerzése. Ez az előnyös dolog nem sokáig tartott, mert újabb csapás érte az üzemet akkor, amikor megalakult a debreceni Műanyaggyár, s ezt a saját erőből vásárolt gépet át kellett adni az új vállalat részére. Nyilvánvaló, hogy ezzel a géppel a Műanyaggyár maga részére nyereséget akart termelni. Következésképpen a Kefegyárnak többe került a kefetest, mintha maga állította volna elő, ráadásul az árut most már szállítási költségek is terhelték. Lényegében megismétlődött a szőrüzem Kaposvárra áttelepítésének következménye. Debrecenben és környékén felvásárolt nyersszőrt Kaposvárra szállították, onnan a volt debreceni gépekkel előkészített szőrt az egész országon át visszafúvarozták Debrecenbe, s a fuvarköltségen túl a kaposvári gyár nyereségigényét is ki kellett elégíteni. Újabb veszteségforrás alakult ki 1957-től, mert a politikai helyzet miatt is nagymértékű béremelést kellett végrehajtani, ami maga után vonta a rezsi költség emelkedését. A szállítási feladatok növekedése miatt a gyár két teherautót vásárolt, az üzemen belüli fuvarozásokhoz pedig villamostargoncát szereztek be. Az üzemvezetés részéről folyt a küzdelem a tulajdonossá vált tanáccsal az elodázhatatlan fejlesztések finanszíroztatása érdekében. Ennek volt köszönhető 1957-ben az üzemorvosi rendelő, valamint az öltözők bővítésének megoldása. Ezeknél a beruházásoknál jelentősebb volt 1958-1959 során az új stancoló üzemrész létrehozása 24 tömő és fazonmaró levágó géppel. Az új üzemrész kialakulását követően mód nyílt a gyár területének különböző pontjain működő TMK műhelyek egyesítésére. A fejlesztés fontos szociális része volt, hogy 1959-ben felépült a női- és férfifürdő és öltöző helyiség. A famegmunkáló a még nélkülözött három szalagfűrészt, és a két ikermarót is megkapta. Míg az előző beszerzéseket a városi tanács fedezte, addig az ARTEX alap támogatásából három darab import tömőgépet kapott az üzem, amelynek ekkor már csupán 219 fő munkása lett. Az új gépek részben teljesen automaták, részben félautomaták voltak. A tervgazdálkodás bevezetése után fokozatosan megszűntnek tartották az anarchikus termelést. A megrendelés, és ezzel együtt a tervszámokat közelítették az ARTEX kereskedelmi vállalat által értékesíthetőnek, exportálhatónak ítélt mennyiséghez. Ez azért is így volt,