A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)

Tanulmányok - Bényei Miklós: A függetlenség napja: 1849. április 14.

150

séggel élt és egyéni indítványként közvetlenül a törvényhozóknak terjesztette elő határozati javaslatát, egy előkészítő jellegűnek tekintett összejövetelen.32 A zárt üléseken jegyzőkönyv nem készült33 és azok tartalmáról az újságok sem tudósíthattak. Ennélfogva csupán a kevésbé megbízható memoárok adataira támaszkodhatunk.34 35

Kossuth azzal kezdte, hogy megállapította: itt van az alkalmas pillanat a függetlenség kimondására, mert most egyedül a nemzet akaratától függ, hogy mit cselekszik. A katonai sikerek felvázolásán és a Habsburgok három évszázados politikájának bírálatán túl három nyomós indokra hivatkozott: a hadsereg hangulatára (tudni óhajtja a küzdelem célját), a nép érzelmeire és az európai összefüggésekre, a dip'J с

lomáciai előnyökre. A délelőtti és a délutáni, öttől félkilenc-kilencig elnyúló36 tanácskozás a politikai vezetőréteg addigi magatartását tükrözte. Noha hetek óta beszédtéma volt ez a kérdés, a konkrét indítványra sokan megrettentek, aggályoskodtak; Kossuth szavait előbb „mély csend követte.”37 Még a radikálisok is meglepődtek a hirtelen bejelentésen, de gyorsan magukhoz tértek és örömmel helyeseltek.38 Az ún. békepártiak sem elvi kifogásokat emeltek, hanem el akarták

Bényei Miklós: A függetlenség napja: 1849. április 14

az állam és jog kérdései köréből. Bp., 1953. 248-264.p. - Arról, hogy a házszabályokon Debrecenben nem változtattak: Borossy A. i.m. 345.p.

12 Indítványt a kormány vagy a képviselők tehettek és ez irányulhatott törvényalkotásra vagy határozathozatalra; ezúttal elmaradt ugyan az előzetes kinyomtatás és szétosztás, ám a miniszteri indítványt érdemben feltétlenül tárgyalni kellett; vő. Beér J.-Csizmadia A. i.m. 35.p. - Egyéni indítványnak tekinti Kossuth Lajos javaslatát a zárt ülésen Gáborjáni Szabó Botond is: i.m. 46.p.

33 Beér, 1954. 130., 523.p. - Hunfalvy Pál kései visszaemlékezésében azt állítja ugyan, hogy ő - mint e napra beosztott jegyző - vezetett jegyzőkönyvet (Rövid visszapillantás a forradalomra. = Budapesti Szemle, 1883. 34.köt. 273.p.), de ennek semmi nyoma, sőt egykorúnak (vagy közel egykorúnak) tekinthető naplójában sem említi az eseményről szólva (Hunfalvy P. i.m. 243.p.).

34 Egy részüket idézi Beér, 1954. 543-546.p. és Bényei M. i.m. 118-119.p. Lásd még: Horváth M. i.m. 495-497.p.; Hunfalvy P. i.m. 243-247.p. (idézi Dankó I. i.m. 17-18.p.); Jókai M. i.m. 200-204.p.; Mészáros Lázár: Emlékiratai. Pest, 1862. 2.köt. 174-175.p. - A feldolgozások közül kiemelendő: Varga Z. i.m. 446-450.p.; Révész I. i.m. 425-426.p.; Spira, 1959. 482-483.p.; Varga J. i.m. 538.p.; Spira, 1979. 373.p.; Hermann R., 1996. 307.p.

35 Varga Z. i.m. 447., 449-450.p.; Varga J. i.m. 538.p.; Hunfalvy P. i.m. 243-244.p.

36 Vö. Hunfalvy P. i.m. 247.p.

37 Horváth M. i.m. 495.p. Hasonlóan emlékezik Mészáros Lázár (i.m. 174.p.) és Hunfalvy Pál (i.m. 245.p.) is. Vö. Varga Z. i.m. 448.p.

38 Irányi D. 210.p.; Horváth M. i.m. 495.p.______________________________________