A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Forrásközlések - Radics Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története
274 Radies Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története. A Tar-, Herpay-, Keczely-, Fekete- és Tolnay-házak megvásárlása. 1531-1696. Nem sokkal azután, hogy Lajos király és Magyarország nagy hatalma, régi dicsősége Mohácsnál elveszett, pontosan 1527 dec. 29- én du. 2 órakor néhány tiszteletes jámbor férfi gyűlt össze Debrecen egyik előkelő polgárának piacuccai házánál. Ez a „lapidea domus”- nak (kőháznak) mondott emeletes, derék épület főbíróságot is több ízben viselt Tar András2 uram hajléka. Azokat, akik a sírja szélén tipegő öreg házigazda kívánságára körülülték a tágas felház tölgyfaasztalát, a kezünkben lévő fakult pergamen-lap ebben a sorrendben számlálja elő: Ambrus atya debreceni plébános,3 József atya, Szent László oltárának rektora,4 Szűcs Tamás debreceni bíró, Kalmár Simon, Péter deák eskütt polgárok, Kolozsvárról való István, Debrecenből való János, mindketten szerzetesek Szent Joghon lakó Szent Pál-rendjéből, utóbbi egyetlen fia Tar Andrásnak: Az írás most 2 Tar nevű polgárok Debrecen történetében a XV. és XVI. században szerepelnek, így: Tar Imre, Andrásnak talán apja, vagy nagyapja, bíróságot visel 1458. évben. (A debreceni gyapjúmíves céh levelén, a Déri-múzeumban.) Tar Andrásnak kétízbeli főbíróságáról tudunk. Egyszer Mátyás király idejében 1489, máskor 1509. (Szűcs: Debr. tört. I. 159.) Tar István a XVI. század 70-es, 80-as éveiben országos hírű kereskedő, akit tudós Takács Sándor a török korbeli magyar életet festő írásaiban gyakran említ. Ez a dolgozat is szólni fog róla. 3 Debrecen város tanácsa nevében Káposztás Mihály Ambrus nevű plébános amaz eljárása ellen, hogy debreceni plébánossá választásához Corvin János herceg földesúri megerősítését is kérte, 1502-ben a váradi káptalan előtt tiltakozott. (Külb. 20. és Szűcs: Debr. tört. I. 142.) Talán eredményesen is. Mert már 1503-ban Péter nevű plébános veszi zálogba a debreceni plébánia számára Szepesi Mihály özvegyének, Katalin asszonynak szováti részjószágát. (Zoltai: Debrecen határának kialakulása. Debreceni-Képes Kalendáriom, 1917.) Bizonytalan tehát, hogy az 1502- ben és ismét 1527-ben említett Ambrus plébános egy ugyanazon személy-e? Bunyitay Vince azt sejti, hogy nem. Az 1502. évbeli Ambrus papot azzal a dévaványai Ambrus plébánossal véli egynek, aki az 1514. évi parasztlázadáskor Dózsa György tábori lelkésze és jegyzője lett. (Bunyitay: Váradi püspökség tört. III. 499.) 4 Az oltárigazgatók, vagy oltármesterek a középkori papirendhez tartoztak. A templomok, kápolnák oltárainak külön áldozópapjai, akiknek ellátásáról kegyes alapítóktól származott javadalmak gondoskodtak. A debreceni Szent András- templomban is a plébánoson kívül több oltármester végezte a szent szolgálatokat. (Ezekről bővebben Bunyitay id. m. III. 9-10. és Takáts S.: Szegény magyarok: Az oltármesterség és az ispotálymesterség. 326-347.)
