A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Forrásközlések - Radics Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 275 egy asszonyt is megnevez : Eléna úrnőt, Bíró Gáspár nádudvari polgár feleségét, aki hihetőleg mint Tarék vérszerinti atyafia van jelen, talán mint testvér, leány, vagy sógornő.5 A. társaságban, amely azért gyűlt össze, hogy meghallgassa és írásba foglalja Tar András utolsó akaratját, egy igen fontos szerepre hivatott személyt látunk még. Balázs presbiter ez, aki írónádat vesz elő és síma hártyát terít maga elé, amelyre, minekutána sűrűn telehintette szép, formás barátbetűkkel, reávetette ismertető, hitelesítő kézjegyét is: a hármas piedesztálon álló, szegekkel átütött keresztet. Nevét és foglalkozását pedig imígy írta alá: Szegedi Balázs, melléknevén Borsika presbiter, a debreceni paróchiális egyházban lévő Szent Katalin oltárának rektora, bácsi egyházmegyéből való apostoli közjegyző (Dioecesis Bachiensis sacra apostolica auctoritate Notarius.)6 Látszik a végrendelet tanúiról, kiérzik annak szavaiból, hogy az öreg Tar András még a régi egyház rendületlen híve. Csakúgy, mint másik istenfélő; kegyes érzésű kortársa, Bonc László, aki 1529-ben, Csapó uccában Szent Erzsébet tiszteletére ispotályt alapított.7 Ezáltal a mostani református Ispotálynak magvát elvetette. Tar András is lelkét Istennek, Szűz Máriának és Mindenszenteknek ajánlja. Testét pedig a minoriták Szűz Mária egyházában kívánja eltemettetni. Minthogy a földi dolgoknál többre becsülte a mennyeieket, a mulandóknál az örökkévalókat: házát is, amelyet néhai feleségével együtt nagy költségen és fáradságon szerzett, mindenestül, kivéve két mészárszéket, amelyeket már elébb lelke üdvösségéért alamizsnákra rendelt, örökösen hagyományozza, adja és ajándékozza Szent Joghon lakó Szent Pál rendje remetéinek, avégből, hogy ezek az ö- és már elhalt felesége, valamint elődei lelkiüdvösségéért meghatározott napokon misét mondjanak. Kikötötte, hogy míg él, őt e házból ki nem rekeszthetik; csak holta után használhatják és bírhatják azt teljes hatalommal a barátok. A következő évben, 1528 nov. 14-én még életben lévő Tar András kérésére, s fiának János fráternek beleegyezése mellett az 5 Bíró Gáspár gazdag tőzsér, akinek Oláh Miklós érsek följegyzése szerint néha tízezer darab eladó szarvasmarhája is volt. (Oláh M.: Hungária et Atila. Vindoboni MDCCLXIII. 72.) 6 Balázs apostoli nótárius kézjegyével ellátott hártyára írott végrendelet. (Vgr. 3. Azelőtt Külb. 22.) A középkori közjegyzőkről 1. Érdújhelyi: A közjegyzőség története. Bpest 1899. 7 Külb. 24. V. ö. Dr. Herpay G.: A debreceni református ispotály története.
