A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Nagy Sándor: Kínvallatás a hajdúvárosok és a hajdúkerületi törvényszék előtt indított bűnügyekben
53 nek és mértékének meghatározása tekintetében az eddigi különbséget eltörölte, a nem-nemeseket a nemesekhez emelte és a Királyi Curia által 1848-tól követett gyakorlatára is tekintettel kimondta, hogy bűntetteknél testi büntetés alkalmazásának helye nem lehet.74 A kihágások elkövetőivel szemben azonban - az ITSZ-ben felsorolt mentességet élvezők kivételével - „a testi büntetés óvatos használatát fennhagyta”.75 Ami a tortúrát illeti, az ITSZ megállapította: a vallatásnál bármi kínzás, vagy testi bántalmazás alkalmazását már az 1790. évi 42.te. eltiltotta, ezért „e törvényi tilalom megszegésével netalán történendő visszaélésének megszüntetése iránt újabb intézkedések szüksége fenn nem forog”.76 Visszaélések azonban történtek. Lopás és orgazdaság miatt indított ügyben a vádlottak a szoboszlói csendbiztos előtt tett vallomásukat azért vonták vissza, mert kínzás hatása alatt tették, de kijelentették, állításukat tanúkkal bizonyítani nem tudják. Ilyen körülmények között a törvényszék vizsgálatot ugyan nem rendelt el, de a vádlottak ellen 1861. szeptember 7-én hozott ítéletében kitért arra, hogy a csendbiztos magatartása „a törvényszék figyelmét annál kevésbé kerülte el, mert a jelen polgáriasodás időszakában a valónak kínzás általi kicsikarása el nem tűrhető” és figyelmeztette: „a kor szellemével homlokegyenest ellenkező ilyetén eljárást a jövőben alkalmazásba senki ellen ne vegyen”, hanem a bizonyítékokat úgy derítse fel, hogy a gyanúsítottaknak ne legyen módjuk az elkövetett cselekményt tagadással elpalástolni.77 Egy évvel később, 1862. szeptember 18-án tárgyalta a törvényszék a nánási csendbiztos ellen hivatali hatalommal visszaélés miatt indított ügyet. Az ítélet szerint beigazolódott, hogy a vádlott képzett bűnösökkel, de valójában ártatlan személyekkel szemben „az emberiességet lealacsonyító bántalmazásokat követett el”, ezért állásából elbocsátással büntették és kötelezték, hogy az egyik megvert személyHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 74 ITSZ.II.Bűnvádi eljárás.2.§. 75 Uo. 5-7.§-ok. 76 Uo. 8.§. 77 Uo. A Hajdúkerület büntetőtörvényszékének jegyzőkönyvei.IV.B.756/d.l.k.1861.szeptember 7.,№161. és Büntető perek iratai IV.B.756/e. 1861.Fasc.5.B.№96.
