A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Forrásközlések - Radics Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története
280 Radies Kálmán: A debreceni városháza négyszázéves története. A város Herpayné pusztulóban lévő portáján mindjárt annak megszerzése után néhány boltot építtetett, amelyekről az 1588. évi jegyzőkönyvben találunk említést. E boltokért 1606-1633 közt egyenként évi 20 frt bért fizettek a kalmárok; jóval többet, mint az átellenben fekvő Kardos-háznál és másutt levő városi boltokért, amelyek 12-15, illetőleg 4, 8, 10 írtnál többet nem jövedelmeztek.19 20 A Herpay-telek boltjai felett, azok lebontása előtt tágas áruló-helyiség s volt, a paplanosok színje. * Bethlen Gábor és I. Rákóczi György szerencsés uralkodása alatt arany-korát éli az előbb temérdek sokat szenvedett Erdély országa. Ismét békességben fejlődhetik Debrecen is. Polgárai szépen gyarapodnak vagyonban, jólétben és lélekszámban. A város egymásután szerez zálogos, birtokjogot az elpusztult szomszéd falvakra. Felépíti 64 évig füstös romokban heverő öreg templomát. Az igaz tudományért buzduló, Isten dicsőségét kereső városi tanács új papi és professzori székeket állít, új paróchiális házakról gondoskodik. Szélesbedik a tanács hatásköre; új officiumokat szerveznek; bővül a tanácsház is, a Tar-féle városháza déli szomszédságának hozzácsatolása által. Ez a délfelől határos ház is emeletes épület; földszintjén több kis boltja van. Tulajdonosául 1527-ben Eörsy Tamást, 1561-ben Pongor Gáspárt említik. A század vége felé - lentebb majd beszélni fogunk erről - Tar István gazdag kalmár özvegye rendelkezik felőle. Öreg. Rákóczi György idejében szoboszlai Keczeli Miklós özvegye Gálffy Judit és fia Keczeli Sámuel bírja. Sámuel úrfi azonban szörnyű bűnbe esik (facinus nefarium). Valami módon foglyul ejtett egy törököt és ezt „a hatalmas szászárral, vagyis az ottomán nemzettel kötött szövetség nyilvánvaló sérelmére” nem átallotta rabszolgaként áruba bocsátani. Ez volt a fejére olvasott, rettenetes bűn, amelyért a fiskálisdirektor Keczelit a három nemzet gyulafej érvári gyűlésére, 1639 május 1. napjára megidézte. De mert Keczely nem jelent meg - per non venit - őt, a közbéke megháborítóját, a hűtlenség büntetésével, fej- és jószágvesztésre ítélték. Fejeélete valahogy megmaradt. Elkobzott debreceni javait pedig, t. i. a piac-utcai ház fele részét, 19 Tan. Jkv. 1633: 767. és 1637: 1084.1. 20 Okm. gy. 510. (117.) és Külb. 218.
