A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Mónus Imre: A birtokviszonyok változása Hajdúböszörményben a XX. században
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIV 231 3. II. Kong. 6124 5911 5961 6004 6532 4. Kossuth 3425 3529 32135. Ságvári 2984 3240 28946. Vörös Cs. 9824 10260 9825 9888 10704 7. Zó) a 3434 3336 3114 3102 3150 Összesen: 40083 39666 38549 38738 41855 Áll.Gazd. 2733 Ebben az összesítésben a rét, legelő is benne van. A magánkézen maradt 1-2 % szántóföldről nem készítettek összesítést. A földbirtokosoktól és úribirtokosoktól kötelező felajánlás útján elvett, vagy minimális megváltással elvett több ezer kát. hold földterület teljesen az állam tulajdonába került. Ezeknél a földeknél a tulajdonos teljesen megváltozott. A tsz-be lépett emberek földje a tulajdonlapon megmaradt, de a földhivatalban ráírták, hogy „földrendezéssel megszűnt”. Ez azt jelentette, hogy a tsz. kezeli, de a tulajdonos azt sem tudta melyik tsz. táblájába tartozik és nem rendelkezhetett vele. Az első években általában nem volt földhasználati díj, csak a későbbi évektől adtak a tsz-ek anyagi helyzetüktől függően AK-ként néhány kg. búzának megfelelő összeget. Akik nem léptek be a tsz-be, de földjük a táblásítás következtében a táblába esett, azok a város legtávolabbi részén a legrosszabb minőségű földekből kaptak kártalanítást. Legtöbben nem fogadták el, így a következő évben a tsz-ek felfogták azt a területet is. Azt az 1-2 % dolgozó parasztot, aki hivatásszerűen továbbra is mint egyénileg dolgozó a földművelésből élt, szintén hasonló körülmények között kártalanították. Csak ezeknek az embereknek maradt a földbirtok a nevükön, de a terület itt is megváltozott. Földjüket a réten mérték ki, ahol az aranykoronaérték 4-5 körül volt kh-onként. A volt rizsföld és a kanálisok környéke ez. Több száz panasz érkezett ez ügyben a Városi Tanácshoz, mert nagy része a vízállás és szikesedés miatt megművelhetetlen volt. Olyan panaszos is volt, akinek jó minőségű szántóföldje helyett legelőt mértek ki a réten, s ez részére elfogadhatatlan volt. 9 19 HBML. HbFl. XXIII. 508/a. 13.d. 351/1-260. 1960. év.
