A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 24. 1997 (Debrecen, 1997)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A közlekedés és a kőutak Debrecenben a XIX. század végéig
158 Simonyi Alfonz: A közlekedés és a kőutak... rabló hordái törnek a városra. A város lakói rémületükben "kifutnak" s magára hagyják a várost, nem is egyszer, mialatt a dúló seregek kirabolják és elpusztítják a várost. De a város e szörnyű csapásokból is talpraáll: 1710-ben már itt Debrecenben, Komáromy György főbíró közvetítése mellett s házában készítik elő a "szatmári békét". A hatalom a városok önállóságára törve királyi biztosokat küld Debrecen "nyakára" is, aminek végülis a város még hasznát is látja. Ugyanis ezek intézkedései eredményezik, hogy a város fejlődése megindul. Különösen agilis volt e fejlesztés terén a biztosok között a második, gróf Forgách Miklós, aki pl. elrendeli, hogy ezentúl a városban föld- bevájt viskót építeni tilos. A város árkán kívüli területek egy részét felméreti, azok benépesítése céljából. De markáns városi főbíró is akad Domokos Márton személyében, aki tevékeny építője a városnak. Nevezetesen új tantermeket épít a kollégiumhoz, az ispotályhoz templomot építtet, a Hortobágy folyón malmokat emeltet és átépítteti a Hortobágy folyó régi hídját, természetesen még fából. /1746/ Mindemellett kemény harcot folytat a város protestáns voltának megőrzéséért. A pusztító háborúk lecsendesedvén, a 18. század végére már tucatnyi, nagyobb kőház van a városban. Ezek a Komáromy-, a Dobozy-, a Váczy familliák házai, az egyszerűbb megjelenésű városi magtárak, a városbírói lakóházak, városgazdái házak, az utcabírók házai stb. Termelni kezd az első debreceni salétromgyár a Péterfía- utcai kapunál. E változás dacára, amikor megépül a "Karolina" és Lujza út" Bécstől Fiúméig, Debrecenben egy csapadékos, őszi napon egy teherszállító szekér a Szent Anna utcán úgy beleragad a sárba, hogy hat ökör sem tudja onnan kihúzni! Ezekről az évekről tudósít a szemtanú Townson 10 Debrecenről. Azt állítja, hogy ez a város "...talán a legnagyobb falu Európában...". Leírja, hogy a várost árok veszi körül, amelyen több kapu is nyílik s azokat tüske- és szederbokrok borítják. "...Az utcákon a kövezetnek híre-hamva sincsen, csupán a legélénkebbeken vannak lerakva gerendák a gyalogjárók számára...". A 19. század első éveire a város szerkezete és nagysága szinte mit sem változott. Liszkay Sámuel 1834-ben készített várostérképe szerint11 a város határa változatlanul az ősi árok s azon a hét kapu. Az 10 Antalfy Gyula: A honi utazás históriája Bp.1944. /R.Townson: Travels in Hungary, London 1792./ 11 HBML. Térképtár DvT 1106.
