A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más vallásellenes bűncselekmények Debrecenben a XVIII. század közepén
84 M. Antalóczy Ildikó: A blaszfémia és más bűncselekmények... elveit - nem kívánja, hogy a ref. tanácsnokok a katolikus vallást elhagyók elleni büntetőperben - mint ítélőbírók - részt vegyenek, minthogy azonban ilynemű perben legalábbis 6 tagnak kell jelen lennie, ezért a katolikus szenátorok számát 6-ra emelteti.M) Mire végre Debrecenben kialakul a Mária Terézia szerint kívánatos, aposztáziát vizsgáló sedria, nem sok idő marad működésére, hiszen П. József türelmi rendeletének kiadásával (1781. okt. 25.) a korábbi akatolikusokat sértő intézkedések mind hatályukat vesztik. A további vallásellenes ill. vallást érintő cselekmények száma együttesen 96, ami éves átlagban még a 9-t sem éri el. Ha kiemeljük az 1746-ban történt 2 nagyobb csoportot, összesen 41 főt érintő cselekményt, akkor még inkább csekélynek tűnik az évi 5 eset, szemben a blaszfémiára számolt évi 43-mal. Ezekben az ügyekben csakis szóbeli tárgyalások voltak, s rendszerint egy ülésen meg is született az ítélet, amelyekben törvényekre nincs utalás, viszont helyi, magisztrátusi rendelkezésre - igaz általánosságban - hivatkoznak a bírák. Itt a büntetés mértéke az esetek súlyosságától függően a megpirongattatástól, meg- intéstől kezdődően szabadságvesztésben 2 hét arestom (cívisnek), testi büntetésben 12-30 pálca férfinak, vagy 6-18 korbács nőnek. Mellék- büntetés volt különösen idegeneknek és elsősorban nőknek a városból való kitiltás (főként ha nemi erkölcsöt is sértett a tett), valamint céhtagoknál céhbeli büntetés, mesterségtől való eltiltás. A 2. táblázat adatai mutatják, hogy ezek a cselekménytípusok rendkívül ritkák, gyakran éveken keresztül nem fordulnak elő, s számuk éves átlagban is minimális. Az egyes esetek áttekintése azt igazolja, hogy a magisztrátus nem siklott el a kisebb ügyek felett sem, nem volt elnéző a vétkezőkkel szemben (pl. a vallásgyakorlás hiányát önmagában is büntették). Úgy tűnik, hogy a korabeli erkölcsi és vallási felfogás szerint a vallásgyalázó cselekedetek, temető, templom-ügyek stb. közbotránkozást, sokszor közmegvetést okozhattak, sőt felidézhették a lakosság Isten bosszújától való félelmét. Míg a blaszfémia magas előfordulási arányánál figyelembe kell venni a gyakori felin- 50 50 Balogh István: A központi kormányszékek és az autonómia ügye =Debrecen története. 2.kötet. i.m. 165-166.,Zoltai Lajos: i.m. 62., Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme I-I1I.kötet.Db. 1872. Debreczennek királyi város rangra emeltetésétől /1693/ a mai időkig/III.k./788,800.
