A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 23. 1996 (Debrecen, 1996)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi büntető törvényszék, mint másodfokú bíróság 1861-1871
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIII 129 gyógy-költségek összegszerűségére is kíteijedően, az illetékes városi, ahol ilyen nincs, a kerületi főorvossal előzetesen vizsgáltassák felül.15 Az elsőfokú eljárásra vonatkozó szabályok egyik igen lényeges rendelkezése volt, hogy az ítélkező tanács köteles a nyomozati vallomások alapján a vádlottakat újra kikérdezni, a sértettek és tanúk vallomását pedig hitelesítem. A büntető perben ez volt az egyetlen alkalom, amikor a bíróság közvetlen érintkezésbe került az ügyben érdekelt személyekkel s a tényállás tisztázása végett hozzájuk kérdéseket intézhetett, a feleknek pedig lehetőségük nyílt korábbi vallomásuk kiegészítésére, módosítására vagy visszavonására. Érthető tehát, hogy amikor a kerületi törvényszék azt tapasztalta, hogy egyik-másik városi tanács csak a tanúk vallomását hitelesíti, és a vádlottak újra kikérdezése nélkül hoz ítéleteket, mind a hat város tanácsát „ű szabályszerű eljárásra utasította és kötelezte”.16 A hajdúvárosok igazságszolgáltatásában példa nélküli eljárásjogi szabálytalanság is előfordult. A nánási városi tanács K. Józsefet a mezőbírói és egyéb hivatalok csúfos káromkodásokkal és gyalázkodásokkal elkövetett szóbeli megtámadása miatt 1862. augusztus 28-án egy heti fogságra ítélte. Két nappal később pedig - 1862. augusztus 30-án - H. Jánost káromkodásért és embertársának becstelenítéséért két heti rabsággal sújtotta. A kerületi törvényszék, mint másodfokú bíróság az egyik ítéletet 1862. szeptember 17-én, a másikat szeptember 18-án helybenhagyta. A Kerület tisztiügyésze 1864 februárjában Nánáson hivatalos teendői során jött rá, hogy a városi tanács mindkét ügyben a jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetést pénzbírságra változtatta át, „holott ilyen kegyelmi jogot nem gyakorolhat”, s azt is kiderítette, hogy a két elitéit városi képviselői tisztséget visel. A kerületi törvényszék - az ügyészi jelentés alapján 1864. március 4-én kelt határozatában megállapította, hogy a nánási városi tanács visszaélést követett el, amikor a törvényszék által is helybenhagyott ítéletével kapcsolatban „a törvény előtti egyenlőség elvével ellenkezőleg, némely lakosai irányában önkényes és felségjogokba ütköző" ke- gyelmezést gyakorolt. Ezért utasította a tisztiügyészi hivatalt, hogy az ilyen visszaélésekre szigorúan ügyeljen, a jelen esetben pedig intéz15 Uo, 2. k. 1864. január 27. №27. 16 Uo. №39.
