A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Tejtermékek és húsfélék vetélkedése a régi debreceni háztartásban. Közli: Radics Kálmán

„Grundpiren”-t, magyarul „kolompárt”, amit a panaszjegyzőkönyv deákul „pirum terrestre”-nek (azaz földi körtvélynek) írt. (Városi Ltr. Rel.: 1787: öl sz.)

A kolompérnak Debrecen vidékén elterjesztésében résztvett és érdemet szerzett RickI József német kalmár, aki leszármazottai közt élő családi hagyomány szerint mindjárt Debrecenben letelepedése után, József császár uralkodása alatt, 1785-88 közt, vetni- és sütni-főzni való kolompért is árusított a boltjában. Újdonság volt ez még akkor.

Kisebb-nagyobb mennyiségű kamarákban vagy górékban elrakott tengerit csak az 1770-es évekbeli hagyatéki leltárak kezdenek emlegetni szórványosan. Oz Mihály javai között a góréban tíz zsáknyi tengerit találtak. (Ltr. Rel.: 1774: 84.sz.) Kótyavetyén eladták, zsákjáért 34 dénárt kaptak. Bihari István igen jómódú polgár után 27 zsák kukorica is maradt. Vagyonát 26 ezer forintra becsülték (Ltr. Rel.: 1775: 129 ). Olajos András hagyatékában, akiről azt is feljegyezték, hogy pénzes ládája kulcsát felesége elől nadrágszíjára kötözve, mindig magával hordozta, szintén előfordul egy fél-góré tengeri, 30 zsákkal

Levéltárunk írásaiból pontosan nem deríthető ki, mikor osztanak ki először tengeri alá földeket Debrecenben. -Hozzávetőlegesen a XVIII. század közepe táján. Az idevonatkozó legrégibb hatósági rendelkezést 1771-ből ismerem. De szavaiból megtetszik, hogy nem ez volt a legelső. A választott hites közönség márc. 22-én elvégzi „hogy a tavalyi kukoricaföldek a felső járáson osztassanak ki árpaföldeknek". A későbbi idők jól ismert szokásából következtetve, már három vagy hét évvel azelőtt is megvoltak ezek a kukoricaföldek.

A gróf Forgách-féle kir. biztosság idejében a házutáni- és béresföldek használatára tett javaslatot a választott közönség és tanács közgyűlése 1774 márc. 14-én azzal a hozzáadással fogadta el, hogy lakóknak törökbúza földek se adassanak. (Kir.bizt. Tkv. 67. és köv. 11.) Később mégis győzött az emberségesebb és demokratikusabb felfogás. Mert 1816 tavaszán, eltelvén a tengeri földek hasznavételére nézve meghatározott hét esztendő, amely után azokat árpaföldnek szokták fordítani, a tanács, tekintettel arra „hogy a tengerivetés kivált a szegényebbsorsú és civile beneficiummal nem bíró lakosokra nézve múlhatatlanul szükséges, elhatározta küldöttségi javaslathoz képest úgy

253