A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Tejtermékek és húsfélék vetélkedése a régi debreceni háztartásban. Közli: Radics Kálmán

a felső-, mint az alsó-járási utcák számára tengeriföldek kiosztását, oly móddal, hogy azok három esztendeig szántassanak." (Prot. polit. 1816 : 131. lap.) A tengeriföldeket a belső legelő területéből időnként másmás helyen szakítgatták ki, a Csere alatt, vagy Mikepércs felé, más oldalon pedig túl a Tócón, Szepes, Ondód és Macs-puszták között. Nyílvetéssel osztották ki ezeket is, a házutáni és a béresföldek példájára, az arra illetékesek és jelentkezők között 10 öl széles, 50 öl hosszú, így 500 négyszögöles darabokban. Nevük pedig Kis-, ürge-, apró-, vagy tengerinyilasok. „Amely föld elélődvén, hogy a benne volt csutkától kitisztíttassék és a fütermésre alkalmatos lehessen, a szekeres gazdák közt minden 7 esztendőben úgy osztódik el, hogy három dűlőből lesz egy dűlő s így hossza 150 ölet tészen; de így is csak 1500 n-ölet ád." (Szentiványi I. kir. biztosságának Jkv. 1820 április 20. tanácsülés magyarázata szerint.)

A felsőjárási népnek 1823-ban 2330 kisnyilas földben volt tengerivetése, vagyis 728 kát. holdon. A tengeri nyilasokba tengerinél egyebet nem volt szabad termeszteni, se tavaszi búzát, se árpát. (Vár. Ltr. Rel.: 1809:441 + 1816: 608 + 1819: 147 + 1823: 147. sz. és Prot. Pol. 1820: 76. 1.). Csak az utolsó esztendőben, mikor három nyilast fogtak össze eggyé, kellett árpával bevetni.

Helyén valónak látom a szabadságharc előtti Iparegyesület (pesti) Hetilapjában, III. jegyű úrnak a debreceniek gazdálkodásáról megjelent cikksorozatából idézni az ürge vagy kisnyilasok ismertetését is. „A legelőből bizonyos szántható részt minden 28 év alatt felszaggatnak. Negyedrészét hét évig használják. Ez a negyed 2800 holdat tesz. (Nem mondja: milyen holdat, valószínűleg 1000 öles kisholdat ért alatta). A polgár - folytatja - minden öt ezüst frt adó után kaphat belőle 1000 n- ölet, amelynek ára (helyesebben bére) a két első évre 50-50, a hátralévő öt évre, évenként 30 pengő kr. A cél az, hogy a gyep meg ne vénüljön." Hozzáteszi a cikk írója, ki erős ellenzője volt a Debrecenben nagyon meggyökeresedett vagyonközösségnek - „minthogy e kiosztás a legelő felesleg voltát mutatja, jó volna tán ezt is a gazdaság rendes me- hetése végett sajátjogú birtokká tenni". (I. e. Hetilapja 1845 júl. 29. 35. sz. 37. 1.). Harmincesztendő múlva csakugyan erre is sor került; I 876- ban kiosztották a belső legelőt a háztulajdonosok közt.

254