A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A polgári szabad bormérés Debrecenben

kaphasson; nádas ház náddal javítása többé meg ne engedtessék, sőt nádat behozni a városba szabad ne legyen; ellenben a város tetőcserepet haszon nélkül, termelési áron adja polgárainak.

A császári belügyminiszter a polgári bormérés felett támadt súrlódás megszüntetése végett 1859 elején a bormérés végleges eligazítását követelte, olyképpen, hogy a privilégium fenntartása mellett a városi pénztár belőle a lehető legnagyobb hasznot húzza, de a lakosok érdekeire is méltányos gond fordíttassék. Egy alkalmi bizottság javaslatára a községtanács most is az egész bormérési jog bérbeadásával vélte elérhetőnek a belügyi kormány által kitűzött célt. A javaslat szerint a bérlet hasznának egyik fele a közpénztáré, másik fele pedig a lakosságé lenne, úgy hogy külön kezeltetnék a polgárok javát szolgáló célok elérésére, közintézményeinek fenntartására, terheinek könnyítése végett; felőle pedig mindenkor a községtanács volna hivatott határozni. Minden debreceni lakos sajáttermésü vidéki borát díjmentesen hozhassa be; a bormérés a hat fő-utcában külön-külön adassék bérbe; a korcsmák száma pedig az egész városban 82-nél több ne legyen, korcsmáros csakis keresztyén ember lehessen. Ezt a javaslatot 1859 február 20-24. napjain tárgyalta és fogadta el a községtanács.

Északbiharmegye császári hatósága ezt a határozatot nagyobb részében jóváhagyta, de a jövedelem felhasználására vonatkozó rendelkezést kifogásolta. Ellene a város felebbezett a belügyminiszterhez, 1859 júl. 19. Az árverést megtartották és a bormérési javadalmat a fogyasztási adóval együtt 1859 november 1-től számított három évre bérbeadták egy hattagú társaságnak. Tagjai voltak Telegdi László ügyvéd, Vecsey Imre építőmester, Rickl József, Telegdi Lajos, Hegedűs Károly és Bigmó János kereskedők.

A bérbeadást 235 debreceni polgár túlnyomólag bonnérő, a császárhoz intézett folyamodással támadta meg, elpanaszolván, mennyire sérelmes, káros úgy reájuk, mint az egész városra, ennek gazdasági életére, sőt a kincstárra nézve is a bormérési regálé bérbeadása. Ez az intézkedés ellenkezik a régi uralkodóktól nyert és megerősített privilégiumokkal is. A kabinetiroda leküldte a felség folyamodványt a községtanácsnak. Ez pedig most a helytartóság magatartása miatt félvén attól, hogy a bormérési jog eddigi használatát is megcsorbítja, de meg maga is tapasztalta már a bérlők által kezdett egyedáruság káros következ245