A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 21. 1994 (Debrecen, 1994)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: A polgári szabad bormérés Debrecenben

ményét, a lakosság egyre növekedő elégületlenségét: mindenképpen a folyamodók álláspontjára helyezkedett. Ezt annyival inkább megtehette, mert már nem ült a nyakán a keménykezü Csorba polgármester, akit a kormány más felé nevezett ki. A községtanács 1859 nov. 10-én visz- szatért az egyénenként gyakorolható polgári szabad bormérés módjához. Elhatározta, hogyha megnevezett bérlők akár azonnal, akár később hajlandók barátságosan átengedni a bérletet a polgárságnak, ez ugyanazon feltételek mellett azt átveheti. A bérlet hároméves idejének elteltével azonban a szabad bormérés mindenesetre visszaállíttatik

A bérlők kihúzták a három esztendőt. Perre is került velők a sor, mert a visszalépésért kárpótlást kívántak. Ebbe pedig a város nem ment bele. A szabad polgári bormérés visszaállítását még egyszer, 1861 máj. 11-én, az alkotmányos városi közgyűlés is kimondotta.

Ez az intézmény t. i. a polgári szabad bormérés - amint már mondottam - az italmérési és korcsmáltatási jogot állami egyedárusággá tévő 1888. évi XXXV. te. életbeléptetésével szűnt meg. Debrecen város az italmérési jog kártalanításáért - Szovát és Sámson nélkül - 2.778,100 korona értékű, 4 1/4-ot kamatozó kötvényt kapott. Belőle a világháború előtt évenként 125,014 korona évi bevétele volt Debrecen város házipénztárának. Ezt az akkori zárószámadásokból tudom.

Jelen voltam hirlapitudósítóként azon a városi közgyűlésen, amelyen Simonffy Imre polgármesterünk megelégedett mosolytól kísért örvendező szavakkal jelentette a városatyáknak, milyen jól sikerült néki a pénzügyminisztériumban a regálé megváltásáról folytatott tárgyaláson megtörni ezt a keménydiót és minden tekintetben megmenteni, biztosítani a város érdekeit.

Érdemes derék, jó Podesztánk! Néked régóta nem fájhat, hogy ez a közel hárommilliós érték is füstté vált a világháborúban.

Hová lett az ősi italmérési jog ára?

A m. kir. pénzügyminiszter az 1923. évi XXXII. te. 5. §-a erejénél fogva elrendelte az 1902. évi V. te. 71. §-a értelmében kiadott 4 1/2 %-kal kamatozó államadósság névreszóló kötvényeinek beváltását. Ugyanakkor megszüntette azok kamatozását 1923 dec. 31-töl fogva.

246