A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Kossuth Lajos Pesti Hírlapja és Debrecen

dédelgetett eszmét ez év elején újította fel az evangélikus egyház főfelügyelője, Zay Károly gróf. A szlovákokkal szemben a reformátusokkal való egyesüléssel kívánta a magyarság túlsúlyát biztosítani a protestantizmuson belül. A református egyházkerületek egy része támogatta az ötletet, a tiszántúliak viszont komoly fenntartásokkal fogadták.23

Az unió hívei és a tiszántúli egyházi vezetők közötti ellentét az 1841. augusztus 13-án megnyílt egyházkerületi közgyűlésen vált nyilvánvalóvá, ahol a hozzászólók — nem tagadva a gondolat üdvös voltát — elsősorban dogmatikai kifogásokat emeltek. A fejleményekről írt a Pesti Hírlap is, de csak röviden és ekkor még visszafogottan.38 Sokkal részletesebben számolt be a generális konvent szeptember 9-én megtartott közgyűléséről, közelebbről Vay Miklós báró tiszántúli főgondnok beszédéről, amelyben kifejtette: elvileg helyeslik ugyan az uniót, de gyakorlati okokból nem akarják elsietni a döntést; az evangélikusok által kezdeményezett közös választmány kiküldését pedig azért ellenzik, mert erre a konvent- nek nincs joga, ez az egyházkerületek hatásköre. A viharos vitában a tiszántúliak kisebbségben maradtak, az egyesülést előkészítő küldöttséget kinevezték.25 26 27 Kossuth Lajos ugyanezen lapszámban vezércikkben kommentálta a történteket. Ö politikai megfontolásokból állt az ügy mellé, lapjában is népszerűsítette az uniómozgalmat; részt vett az evangélikus konvent üzenetének szövegezésében és delegálták a vegyes választmányba is. Érthető tehát, hogy keményen bírálta a vonakodó debrecenieket, azon téves, a nép akaratát figyelmen kívül hagyó irányzat képviselőit, „melly egy zárt körű főnöktestületben vél minden egyházi hatalmat összesítendőnek.” Hangvétele azonban még mindig mértéktartó, mert hitt benne, „hogy az értelem fáklyája előtt eloszland a’ még itt-ott veszteglő homály, és a’ szeretet szelíd melegénél kitágul a’ szorult, a’ szűk kebel.”28 Kossuth azzal is nyomást kívánt gyakorolni a tiszántúli superintendentia vezetésére, hogy sorra helyt adott az azzal szembeforduló véleményeknek. A kedvezőtlen sajtóvisszhang is hozzájárulhatott, hogy 1841. október 10-én az egyházkerület debreceni gyűlése jóváhagyta a kerületi küldöttek részvételét az uniós választmányban, ám továbbra is sokan kételkedtek az egyesülés megvalósíthatóságában. A Pesti Hírlapban közzétett tudósítás szerzője, Vay Dániel szerint „itt még sokan vannak, kik [. ..] minden, egy kis áldozattal járó reformoknak — eskütt ellenei.”29 Korrekt szerkesztői eljárásra vall, hogy egy hónappal később az újságban megjelent egy debreceni hozzászólás is. Ennek névtelen szerzője történeti érveléssel indokolta kerülete álláspontját: az egykori határozatok felidézésével igazolta, hogy a generális konvent jogköre korlátozott, a korábbi tanácsko25 Varga Zoltán: Egyház a reformkorban (1789—1848). = A magyar református egyház története. Bp. 1949. 323—324. p. (a továbbiakban: Varga Z., 1949); Zo- ványi Jenő: A Tiszántúli Református Egyházkerület története. Debrecen, 1939. 105. p. (a továbbiakban: Zoványi J., 1939)

26 Pesti Hírlap,1 1841. aug. 28. 582. p. Vö. Zoványi J., 1939. 105. p., Varga Z., 1949. 324. p.

27 Pesti Hírlap, 1841. szept. 11. 614. p. Vö. Varga Z., 1949. 324. p., Zoványi J., 1939. 105—105. p.

28 Unió = Pesti Hírlap, 1841. szept. 11. 613. p.

29 Pesti Hírlap, 1841. okt. 16. 699. p. Vö. Varga Zoltán: Szoboszlai Pap István élete és munkássága... Debrecen, 1934. 30. p. (a. továbbiakban: Varga Z., 1934); Zoványi J., 1939. 106. p.

76