A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Kossuth Lajos Pesti Hírlapja és Debrecen

zások a superintendentiák autonómiáját erősítették; arra nézve pedig, hogy a tiszántúli egyházkerület igenis óhajtja az uniót, az októberi gyűlésre hivatkozott.30

A közleményhez Kossuth Lajos fűzött szerkesztői megjegyzéseket. Egyrészt magyarázta vezércikke kritikai élét, az augusztus 13-ai közgyűlés addig még nem közölt részleteire is kitérve; másrészt örömét fejezte ki az egyházkerület beleegyező döntése felett. Megismételte viszont, hogy a generális konventtel kapcsolatos debreceni nézetek antidemokratikus felfogást tükröznek.31

Az uniós polémiák hevében a tiszántúli református egyházkerület eseményeiről is szó esett a Pesti Hírlapban. Vay Dániel imént említett írásában a püspökválasztás végeredményéről is tájékoztatta az olvasókat. Miként arról is, hogy ennek következtében — mivel Szoboszlai Pap István addigi főjegyző nyerte el a voksok többségét — megüresedett a főjegyzői szék.32 Két héttel később egy jóval részletesebb beszámolóval tért visz- sza az újság az októberi közgyűlésre.33 Mindkét tudósítás utalt a főjegyzői hivatal betöltésével kapcsolatban mutatkozó belső ellentétekre. Hosszabban szólt ezekről az 1842. januári közgyűlésről a héber betűs is shalom (= a békesség embere) aláírással készült összefoglalás; mintegy indokolva, miért lett eredménytelen a választás első fordulója.34 Másodszor már sikeres volt a szavazás; a tehetséges és a politikai reformeszmék iránt is fogékony debreceni lelkipásztort, Fésős Andrást választották meg főjegyzőnek erről azonban a Pesti Hírlap már nem adott hírt.35

Bár a Pesti Hírlap és személy szerint Kossuth Lajos értékelése a debreceni egyházi vezetők konzervatívizmusáról helytálló volt36, az unió kérdésében az idő az utóbbiakat igazolta. A közös választmány kidolgozta ugyan javaslatát, de közben megnövekedett az aggódók tábora, felerősödött a szlovák evangélikusok ellenállása, más politikai küzdelmek kerültek előtérbe, így a kezdeti heves viták tüze néhány fellobbanás után lassan elhamvadt; a két protestáns vallásfelekezet egyesülését ismét elhalasztották.37

30 Pesti Hírlap, 1841. okt. 30. 731. p. A történeti visszapillantásról vö. Zoványi J., 1939. 90—99. p. Varga Zoltán szerint (Varga Z., 1934.30. p.) Fésős András lehetett a cikk szerzője, akit tévesen titulál egyházkerületi főjegyzőnek, mert ekkor még csak debreceni lelkész - volt. A feltételezést átveszi Zoványi Jenő is (108. p.)) de indoklás egyiküknél sincs.

31 Pesti Hírlap, 1841. okt. 30. 732.ip. Szól róla Varga Z., 1934. 30. p.

32 Pesti Hírlap, 1841. okt. 16. 699. p. Vö. Zoványi J., 1939. 103. p., Barcsa János: A tiszántúli református egyházkerület történelme. Debrecen, 1908. 3. köt. 145., p.

33. Pesti Hírlap, 1841. okt. 30. 731. p. és nov. 20. 784—785. p.

34 Egyházi dolgok. — Pesti Hírlap. 1842. febr. 27. 141. p. Az aláírás értelmezéséért Fekete Csabának tartozom köszönettel.

35 A választásról: Barcsa J. i. m. 145. p., Zoványi J., 1939. 103. p. — Fésős András (1801—1855) életéről: Zoványi Jenő: Magyarorzági protestáns egyháztörténeti lexikon. 3. kiad. Bp. 1977. 199. p.; nézeteiről: Varga Zoltán: Debreceni lelkipásztorok, mint híveik politikai és társadalmi vezetői (1790—1848). = Pallas Debrecina. Debrecen, 1936. 405—407. p.

36 Varga Zoltán: A reformkori Debrecen konzervatívizmusának gyökerei. = Magyar történeti tanulmányok IX. Debrecen, 1976. 5—40. p.

37 Vö. Zoványi J., 1939. 106. p„ Varga Z.,i 1949. 324—325. p.

77