A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Rácz István: A Debreceni Református Kollégium professzorai
ami mindig értekezés benyújtásával járt együtt. Jónéhányan ezért első műveiket — minthogy ilyenek írására külföldi universitásokon került sor — a befogadó országban adták ki. Hatvani István a teológiai és az orvosdoktori értekezését egyaránt Báselben nyomtatta ki.37 Többször előfordult azonban, hogy a később professzorságra jutó peregrinusaink közül olyanok is adtak ki már itthon és külföldön tudományos munkákat, akik nem folyamodtak tudományos címért. Közülük a legjelentősebb Maróthi György volt. 38 De hasonlóképpen nemzetközi szintű tanulmányt publikált a katedrára való lépése előtt Kerekes Ferenc is.39 Bizonyítható hogy a professzori megméretésüknél nyomatékosan esett latba. Joggal vetődik fel a kérdés: ha valóban ilyen szépen helytálltak külföldön a professzor-várományos peregrinusaink, nem kisérelték-e meg ottmarasztani őket. Két ilyen próbálkozásról van tudomásunk. Hatvani Istvánért három egyetem is versengett: Németországban a hei- delbergi és a marburgi, Hollandiában pedig a leideni.40 A Berlinben tanuló Kerekes Ferenc iránt pedig — kiváló értekezése nyomán — Oroszországban a szentpétervári egyetem érdeklődött komolyan, olyannyira, hogy meghívást is nyert oda.41 Közismert, hogy a megtisztelő figyelmet mindketten elhárították és a debreceni kollégiumban találták meg élethivatásukat. Különben is el kell mondani, hogy a magyarországi peregrinusok közül egészében is rendkívül kevesen maradtak külföldön. Legutóbb a Hollandiában élő Forró Imre a magyarországi peregrinusok között a XVIII. század végéig mindössze négy olyat talált, aki külföldön maradva tudományos pályát futott be. Jászberényi Pál Londonban (1659), Körösi Úri János Oxfordban (1770), Csernák László Deventerben (1775) és Balogh János Leidenben (1778) kereste a boldogulását.42 A tanszékek betöltését mindig élénk érdeklődés kisérte. A leggondosabban azonban — abból az alapelvből kiindulva, hogy az iskola munkáját kezdettől fogva valláserkölcsi alapon szervezték — a teológia tanszék professzorának a kiválasztását végezték. Ahogy többször hangoztatták, „a Theológiának virágzásban való tartása nagyon szívünkön fekszik.” Ez volt a kollégium első katedrája kétszeresen is. Ezt létesítették először, s ennek tulajdonítottak legnagyobb jelentőséget. Oda nem helyezhettek olyan férfiút, akinek a bizalmát meg kellett előlegezni, hanem aki már korábban érdemet és hírt szerzett a tanításban.” Tudták hát azt a mi Eleink, hogy a Theologica Katedra első Katedra — állapította meg a debreceni eklézsia konzisztóriuma 1807-ben —, ahova olyan embert kell tenni, a ki ne ott kezdje szerezgetni az érdemet, jó hírt nevet, mert az sok esztendők múlva adódik, hanem akkor meg legyen: ne ott próbálja fel tanításbeli tehetségét, hanem készen vigye oda. Tudták azok ezt is, hogy a Theologia Professornak meglett if jakkal van dolga, kiket nem 37 Lósy-Schmidt Ede: Hatvani István élete és művei 1713—1786. Debrecen, 1931. 68, 73. 1. 38 Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp. 1977. 9Q1 ___ООО 1 39 TtREL. II. 28. c. 1. P. 645. 40 Lósy-Schmidt Ede: i. m. 78—80. 1. 41 TtREL. II. 28. c. 1. P. 645. 42 Forró Imre: Magyar diákok Hollandiában a 17. és 18. században. Adatok a Franekeri Egyetemen tanult magyar diákokról, 1623—1794. ThSz. 1989. 94. 1. 32
