A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Tanulmányok - Rácz István: A Debreceni Református Kollégium professzorai

Az egyház vezetői — karöltve a város világi elöljáróival — a peregrinusok támogatásában esetenként odáig is elmentek, hogy külföldi út- juknak az időtartalmát sem határozták meg, hanem rájuk bízták és aszerint pénzelték. Még a látszatát is el akarták kerülni annak, hogy megrövidítsék őket a professzorságban való felkészülésben. így történt ez 1804 nyarán Varga István és Eresei Dániel esetében is, akik akkor éppen Göttingenben tanultak. Az itthoniak afelől érdeklődtek tőlük, hogy „határoznák meg, mennyi idő kívánhatnék még. . . azokban a Tudományokban való magok gyakorlására, melyeket haza érkezvén”, itthon a kollégiumban tanítani fognak, hogy „így a jövőben eléggé nem lett magok elkészítésének idő nap előtt történt visszahivattatásokat ne adnák okául.” És ők meg is adták rá tisztességgel a választ: az egyik az év végéig, a másik pedig tavaszig kívánt még a göttingeni universitasban maradni.33 Ezzel az eljárással is lehet magyarázni, hogy a professzorok rendkívül fiatalon kezdték pályafutásukat.

A professzorok felkészültségénél a természetes dolgok közé sorolták a nyelvtudást. Ez az iskolai törvényben először néven nevezve a dolgot csak 1796-ban nyert megfogalmazást. Ekkor az élő nyelvek közül a német és a francia nyelvtudást tették kötelezővé, természetesen a latinon kívül, amelyik a kollégium belső hivatalos nyelve volt. Nem véletlenül nevezték a latint a debreceni kollégiumban is deák nyelvnek. A szórványadatokból az derül ki, hogy a professzorok a kívánalmaknak megfelelő nyelvtudással rendelkeztek. Ebben a vonatkozásban legfeljebb arról beszélhetünk, hogy voltak egészen kimagasló nyelvtudású profesz- rok is. Közölük talán Maróthi Györgyöt állíthatjuk az első helyre, aki a teológusok számára kötelező görög, latin és héber nyelven kívül tudott németül, hollandul, angolul, franciául és olaszul.34 Ifjabb Piskárkosi Sámueli’ől is azt jegyezték fel, hogy a római és a görög klasszikusokat eredetiből szabadon magyarázta, a zsidó bibliát lefordította magyarra, II. József császárral pedig — amikor Debrecenben megfordult — németül és franciául társalgóit.35 36

A szakmai rátermettség megítélésénél külön nyomatékot adhatott a külföldön szerzett tudományos fokozat. Ilyen bizony nem volt sok a debreceni professzorok között, 1588—1850 között mindössze 12 akadt. Teológia, bölcseleti, filozófia doktor fokozattal Komáromi Csipkés György (1653), Martonfalvi György (1659), Diószegi Kiss István (1664), Karmaczi Vári Mihály (1680 körül), Vidi Varga István (1804), Eresei Dániel (1805) rendelkezett. Orvostudori ranghoz pedig Debreceni Király István (1697), Huszti István (1695), Debreceni Herceg István (1703), Hatvani István (1748), Milesz József (1775) és Csécsi Nagy Imre (1831) jutott.38

A jelöltek publikált tudományos termését még kevésbé vizsgálhatták, hiszen legtöbbször pályakezdőkről volt szó. Akik külföldön tudományos fokozatot szereztek, azoknak maga a doktori cím volt a minősítés,

33 TtBEL. I. 1. a. 9. k. P. 363.

34 Jausz Béla: Maróthy György, a magyar nevelésügy egyik jelentős úttörője a XVIII. században. Acta Universitatis Debreceniensis... Tom. ÍII/1. Bp. 1956.;' 33. 1.

35 Idősb Szilágyi Sámuel és fia. .. életrajza (1820 körül). TtREK. R. 607/37) 52/a, 58/d.

36 TtREL. II. 28. c. 1.

31