A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Rácz István: A Debreceni Református Kollégium professzorai
re egyedül az egyházkerület állíthat jelölteket. Ezt követően az elbíráláshoz az egyházkerület konzisztóriuma összeül, ahová a debreceni egyház követeit is meghívják, ez kiküld egy deputációt, amely a tanácskozási joggal meghívott professzorokkal kiegészülve, elbírálja a pályázatokat. A végleges meghívás és beiktatás feladata aztán a debreceni egyház- közösségnek jut. Ez a konvent feleslegesnek minősítette és megszüntette a város református egyháza által korábban gyakorolt professzorok esztendei ma rasztásának a szokását, s ugyanakkor a professzorok eleresztésének a módjáról is döntött, mégpedig olyan formában, hogy az a meghíváshoz hasonló formában történjen. A vitatkozó felek között abban a választás szokásrendjétől független egyetértés volt, hogy professzorságra — ahogyan ezt legtömörebben az 1796. évi iskolai törvény megfogalmazta — derék, vallásos és művelt férfiakat kell jelölni és megválasztani.25 Az erkölcsi feddhetetlenségnek és a nemes emberi tulajdonságoknak tehát párosulniuk kellett a helvét hitvallásban lefektetett elvekkel és meghatározott tudományos felkészültséggel. Sokat adtak arra, hogy a viszálykodó, makacs és Jcevélykedő természetű jelölt szóba se kerülhessen. Az egyház tanításához való alkalmazkodás pedig talán még ennél is fontosabb szempont volt. Hogy ezt mennyire szigorú alapelvnek tekintették, mutatja a Debrecen város magisztrátusa, a református városi lelkészek és a kollégium széniora által közösen hozott 1657. évi határozata is, amelyben a peregrinusok ügyét szabályozták. Eszerint csak az a deák kapott engedélyt és támogatást a külföld járásra, aki — többek között — olyan kötelezettséget vállal, „hogy zenebonát támasztókkal meg nem egyezek.”26 Ezt az elvet még inkább alkalmazták a professzorokkal szemben.27 28 Ezúttal nem térünk ki ennek a felfogásnak az értékelésére: mennyire vitte előre az egyház ügyét és mennyiben táplálta a konzervatizmust, csupán a szemlélet irányvonalát kívántuk jelezni. Miután a professzori cím összeforrott a tudós jelzővel, a jelölésnél külön hangsúlyt kapott a tudományban való jártasság megítélése. Nyilvánvalóan a pályázatokat elbíráló személyiségek között kevesen voltak olyanok, akik ténylegesen tudták volna mérlegelni a tudományos felkészültséget, ezért általánosabb ismérveket vizsgáltak. Legfontosabb kritériumnak a külföldi egyetemlátogatást tekintették. Azt nem írták elő, hogy ott feltétlenül tudományos fokozatot kell szerezni, de az universitások látogatását megkövetelték. Ebben annyira következesek voltak, hogy a debreceni kollégiumban 1848-ig egyetlen olyan professzort sem alkalmaztak, aki külföldön ne tanult volna. ^ A külföldi egyetemeket még deák korban, annak legvégén keresték fel.25 Tanulási lehetőségeiket az európai protestáns egyetemek biztosították, Hollandia, Németország, Svájc és Anglia. A külföldjárást a debreceniek — város és egyház — ősidők óta támogatták. De ehhez a megállapításhoz hozzátehetjük: a tehetősek közül országszerte és vallásra való 25 A törvény szövegét közli Nagy Sándor: i. m. (1933) 340. 1. 26 Az 1657. április 18-án kelt határozat szövege TtREL. II. 28. c. 1. P. 525—526 27 Lengyel József professzort emiatt 1803-ban el is üldözték a tanszékről. 28 A professzorok külföldi útjáról is jó tájékoztatást nyújt. TtREL. II. 28. c. 1. 29
