A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Rácz István: A Debreceni Református Kollégium professzorai
zül mindig a debreceni egyház választ ki egyet bármely üresedésre, kinevezi és bevezeti, ezen egyház szolgáinak és professzorainak a meghallgatásával.”22 Az egyházkerület — elsősorban Péchy Imre főgondnok — azzal indokolta a szokásrend megváltoztatását, hogy a kollégium valójában akkorra már az „egész magyar egyház közös veteményes kertjévé lett.” Erősen vitatta az egyházközség kegyuraságának a kizárólagosságát.” A debreceni eklésia nem fundálta mind a professori kathedrakat, mert azok Váradról jöttek, és az erdélyi fejedelmek fundálták — hangoztatta a főkurátor. Nem mind az ekklésia jótéteménye az mit vészén a várostól: obligatio az, mert a város kezében van a fundatio.” Következtetése az volt, hogy a professzorok választása tehát korábban csak szokás szerint és nem jogszerűen alakult úgy, hogy a debreceni egyházközöség végezte.23 A debreceni eklézsia tagjai nagyon sérelmeztél^ hogy a hatáskörükből kivették a professzorok választásának a lehetőségét. Természetesen ők is az érvek sokaságával próbálták bizonyítani jogaik csorbítását. Azt hangsúlyozták, hogy nekik a tanítók választásához, hívásához és beállításához a reformációval egyidős jussuk és „usus”-ok volt és abban az erdélyi fejedelmek soha nem háborgatták. A nagyobb nyomaték kedvéért a város népének a kollégium támogatására nyújtott anyagi áldozatának a sokaságára hivatkoztak, s úgy ítélték meg, hogy a kollégium fenntartásának súlyos terhét a debreceni polgárok vállalják magukra. „Ha azért a Collegium fenntartására szolgáló mindenféle Beneficiumoknak legalább fele részét adjuk — írták a debreceni egyház vezetői —, ha annak gondját mi viseljük, terhét hordozzuk, alkalmatlanságát szenved- gyük, ha mi oltalmaztuk, védelmeztük ezt az Oskolát, nem tsak akkor. . ., amikor a Superintendentjának nem volt ereje a Directiora, hanem a Török és Tatár pusztításai között is, ítélje meg akárki, mitsoda dolog kérdésbe hozni, van é nekünk a Professor Híváshoz szóllánk.. ,”24 A professzorválasztás miatt az egyházkerület és a debreceni egyház között kerekedett vita nemcsak elhúzódott, hanem élesedett is. A szembenálló felek 1820 táján már egyenesen a királynál keresték a maguk igazát. Az uralkodó azonban visszautalta az ügyet a magyarországi református zsinathoz. Azt 1821—22-ben három alkalommal össze is hívták, míg végül is az 1822. évi február hónapban tartott ülésen a Pesti Konvent a tanárválasztás szabályának a megalkotásával pontot tett a vita végére. Olyan határozatot hozatott ebben az ügyben, amely véglegesen kialakította a tanárválasztás törvényes kereteit. Az 1822. évi konventi szabályzatnak három sarkalatos pontja volt. Az első előírta a tanárválasztás rendjét. Kimondotta, hogy a jelölés az egyházkerületet illeti. Az eljárás pedig az lett, hogy a teológia katedrára a négy szuperintendencia javasol egy-egy személyt, a többi tanszék22 Közli Békeji Rémig: i. m. 233—234. 1. 23 A szerzők általában a seminarium szót szokták veteményes kert jelentésben fordítani. Az 1792. évi iskolai törvényben így szerepel: ,$icet iám pridem totius ecclesiae Hungáriáé commune semi/harium factum sit” Békefi Rémig: i. m. 154. 1. Péchy indoklása 1807. szept. 20. kelt levele. TtREL. I. 99. 99. e. 2. 24 A debreceni egyház levele a szuperintendenciához. 1818. július 19. TtREL. I. 99. e. 2. 28
