A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Timár Lajos: Gondolatok a debreceni mezőgazdasági népesség tagoltságáról (1920-1941)
A részletes felsorolás képet ad az élemód alapvető tárgyi kereteit biztosító 4 szobás lakás belső berendezéséről. A kőrisfából készült biedermayer stílusú ebédlő bútor 1650 pengő, a diófából készült hálószoba és az úri szoba bútorai 2540, az ezüst étkészlet 954 pengő. A szobákba három nagy, két kicsi szőnyeget és hat csipkefüggönyt vásárolt a gondos anya. Emellett 20 lepedő, 3 monogramos paplan, 2 gobelin ágyterítő, négy cselédpárna, két cselédpaplan és két tucat cselédtörülköző emelhető ki a „stafirung” jellegzetes darabjai közül. A Zöld család tagjai összesen két négyszobás lakrészt laktak. A ház többi részét bérbe adták ki. A három szobás lakrészben egy nyugalmazott közjegyző, az egyszobás lakásban pedig egy kistisztviselő özvegye lakott. E két bérlő évi 660, illetve 360 pengő lakbért fizetett. Az egy pinceszobából és fáskamrából álló „lakásért” a házmester nem fizetett lakbért, hanem ellenszolgáltatásként a ház körüli teendőket kellett elvégezni.12 13 14 A gazdagparasztságban az egykori viszonylag egységes cívis társadalom szemléletmódja sajátos módon maradt fenn, illetve alakult át. „A nagyobb gazdák — a vagyoni határ úgy 50—60 kát. hold körül van, de főleg a 100 holdon felüliek tartoznak ide — az évek folyamán teljesen átvették a polgári életformát. Ez alatt azt kell érteni, hogy a haszonelv lett a kizárólagos vezető mitívum gazdálkodásunkban”.a A pallagi Gazdasági Akadémia Számtartásstatisztikai Tanszékének adatgyűjtései alapján módunk van arra, hogy e réteg gazdálkodásának jellemzőit pontosabban feltárjuk. A statisztikai felmérés az 50—200 ka- tasztrális holdas, Debrecen környéki gazdaságokat, azon belül is főképp a gazdagparaszti gazdaságokat foglalja magában. E gazdaságokra a válság időszaka alatt a meglévő vagyon felélése volt a jellemző. Ezt igazolja, hogy az 1 katasztrális holdra jutó tiszta vagyon 1932-ben 38,8 pengő volt, amely 1933-ra közel 10 pengővel, 1934-re pedig kereken 10 pengővel csökkent. (1936-ban pedig a készpénzbevételek az 1931. évinek csupán 60%-át tették ki.) A bérmunkára fordított kiadásoknak csupán egynegyedét fizették ki a gazdaságok készpénzben. 1931—33 között az 1 katasztrális holdra jutó munkabérekre kifizetett készpénzkiadás 10 pengő volt. Ez 1934—39 között 7 pengőre csökkent. Ugyanakkor az összes élőmunkaköltség növekedett, tehát a gazdaságok tulajdonosai egyre inkább maguk és családjuk munkaerejét voltak kénytelenek felhasználni. A realizált tiszta jövedelem rátája mindig alatta maradt a gazdaságok tőkeértéke 4%-ának. Mindez azt mutatja, hogy a felvett hitelek révén eszközölt tőkebefektetések nem biztosítottak olyan jövedelemrátát, amely lehetővé tette volna a hitelek visszafizetését. Sőt, 1931—36 között nagyjából csak a gazdálkodói munkabérigényt biztosította. A rendkívül szűk hitellehetőségek igénybevétele a gazdagparaszti gazdaságok esetében a tönkremenés elodázását szolgálta. Ezt biztosítja az is, hogy 1932—36 között az 1 katasztrális holdra jutó forgótőke és a bruttó termelési érték között gyenge negatív (—0,33) korreláció mutatkozott, ugyanakkor az üzemtőke és a bruttó termelési érték között erős pozitív (-(-0,61) összefüggés volt.11 12 u. o. 13 Balogh István: Cívisek társadalma. Debrecen, 1946. 89. o. 14 Timár Lajos: Az Alföld mezőgazdasága a két világháború között. 1973. (KLTE) Egyetemi doktori értekezés. 246. o. 139
