A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Timár Lajos: Gondolatok a debreceni mezőgazdasági népesség tagoltságáról (1920-1941)
GONDOLATOK A DEBRECENI MEZŐGAZDASÁGI NÉPESSÉG TÁRSADALMI TAGOLTSÁGÁRÓL (1920—1941) Timár Lajos Dolgozatunkban azzal próbálkozunk, hogy összekapcsoljuk egymással a történettudományi és szociológiai vizsgálatokban eddig többnyire élesen elhatárolt megközelítést a „makro”- és „mikroszintet”. Debrecen mezőgazdasági népességének belső tagoltságát elemezhetjük átfogó statisztikai adatokra építve. így feltárható például a birtokstruktúra. Ez azonban csak jelzi, de nem mutatja pontosan a társadalom tényleges belső tagoltságát. A mikroszíntű, azaz családi szintű vizsgálódások viszont feltárhatják az „átélt” társadalmi szituációt. A gazdasági, demográfiai, társadalmi, ideológiai erők és hatások, a család, az egyén szintjén lépnek konkrét kölcsönhatásba, s nem csupán az egyéni élettörténeteket formálják, hanem az egyén és a család réteg- és településspecifikus válaszaitól is befolyásolva a fő társadalmi változások irányát és jellegét is ezen a közvetítésen keresztül befolyásolják. Így az egyéni élettörténetek (vagy családtörténetek) beépítése az objektív, funkcionális összefüggések feltárását célul tűző elemzés kereteibe nem a „száraz próza” színesítését szolgálja, hanem a társadalom működésének sajátos kettősségét kívánja bemutatni. Az egyéni vagy családi életpályák nyomonkövetésében természetesen nem az egyediség megragadására törekszünk, hanem az általánosabb vonásokat kívánjuk kiemelni, melyek túlmutatnak az egyéni élet megismételhetetlen egyediségén, vagyis általánosabb társadalmi jelentést hordoznak és formálnak. I. A mezőgazdasági népesség tagoltsága a birtokstruktúra alapján A mezőgazdasági szektorhoz kapcsolódó „agrártársadalom” meglehetősen heterogénné vált már a századfordulóra, még az ún. cívisgazdák esetében is. Egy lényeges mozzanat azonban összekapcsolja a fokozatosan differenciálódó rétegeket, itt tárható fel leginkább az, hogy hogyan bomladozik a hagyományos helyi társadalom öntörvényű autonómiája. Az ellentmondásos polgárosodás, a városiasodás mint külső hatások az agrártársadalmat rétegek szerint eltérően érintették. Ugyanakkor lényeges különbséget teremtett a lakóhely is attól függően, hogy az a város- központ nagyvárosias jellegű negyedétől, vagy a várostól 20—30 km-re lévő, esőzések idején szekérrel megközelíthetetlen tanyáig terjedő „civilizációs lejtő” melyik pontján helyezkedett el. 133
