A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Timár Lajos: Gondolatok a debreceni mezőgazdasági népesség tagoltságáról (1920-1941)
A népszámlálások által az őstermelők kategóriájába sorolt népesség száma az 1900. évi 21 131 főről 1920-ra 25 479 főre nőtt. A vidéki nagyvárosokban Szeged kivételével ebben az időszakban a mezőgazdasági népesség számának csökkenése a jellemző. Debrecenben viszont 1920—41 között csak kismértékben csökkent a mezőgazdasági népesség aránya. Az ún. őstermelő népesség száma 25 479-ről csak 25 376 főre csökkent. Az összkeresők számának növekedéséből adódóan a mezőgazdasági szektor aránya 24,9%-ról 20,4%-ra csökkent. Ugyanezen időszakban a szintén mezőgazdasági szektorhoz sorolható mezőgazdasági munkásnépesség száma folyamatosan nőtt. 1920-ban 2453, 1941-ben 5303 fő tartozik ezen sajátos agrárrétegbe. Az össznépességen belüli arányuk különösen 1930—41 között nőtt gyorsan, 2,3%-ról 4,2%-ra. Mindez tükrözi azt, hogy az önálló őstermelők közül a nagy gazdasági válság időszakában sokan tönkrementek. A válság a város iparát is igen súlyosan érintette, s munkaerő-felszívó képessége is csökkent, sőt 1930—41 között az ipar munkaerő-kibocsátóvá vált, hiszen általában csökkent az iparban dolgozók aránya. A mezőgazdaságban dolgozók aránya viszont nem változott, mindkét évben 24,3% volt.1 A célból, hogy az agrárnépesség társadalmi tagozódását megközelítően feltárjuk, az 1935. évi földbirtok-összeírás és az 1930. évi népszámlálás adatait használjuk fel.2 Az 1935. évi birtokstatisztikai összeírás adatai szerint 8755 gazdaságnak van 1 kát. holdnál kisebb földterülete. Ezeknek mintegy 85%-a egyáltalán nem rendelkezett szántóval. Közülük a 200 négyszögölnél nagyobb szőlőterület birtoklókat, valamint a 800 négyszögölnél nagyobb szőlőt bérlőket inkább a félproletár rétegekhez sorolhatjuk. A 200 négyszögöl alatti szőlőbirtokosokat és 800 négyszögöl alatti szőlőterület-bérlőket viszont az agrárproletariátushoz soroljuk, mivel az általuk birtokolt vagy bérelt: terület megélhetésüket nem biztosította. Az 1—5 kát. hold földdel rendelkezők, illetve az 5—10 kát. hold szántót bérlők pedig a félpoletár rétegekhez osztályozhatók. Nem számítjuk ide azokat, akik nem rendelkeztek szántóval, s ezen belül a 800 négyszögölnél nagyobb szőlővel rendelkezőket. Továbbá az 5—10 kát. holdat bérlők közül azokat, akik 1 kát. holdnál nagyobb szőlőt is béreltek. A korrekciós számítások alapján e félproletár réteghez a városban 1705 fő tartozott. A kisparaszti kategóriába az 5—20 kát. holdat birtoklókat, illetve a 10—50 kát. hold földet bérlőket számítottuk. E kisparaszti réteg száma Debrecenben 1935-ben 1665 főre tehető. E réteg már alapvetően a földhöz kötődött ugyan, de megélhetését alkalmi bérmunkával is biztosította. A középparaszti réteget a 20—50 kát. hold földdel rendelkezők, illetve az 50—100 kát. holdas haszonbérlők körében határozták meg. E réteg bérmunkát nem vállalt, viszont munkacsúcsok idején munkaerőt is foglalkoztatott. Kemény küzdelmet folytatott a megélhetésért, s főképp azért, hogy néhány holdat ..hozzáragasszon” birtokához. Számuk 1935-ben 640 főre tehető. A gazdagparasztsághoz az 50—200 kát. holddal rendelkezőket, illetve a 100—500 kát. hold földet bérlőket soroltuk. E réteg száma az előbbiekben jelzett időszakban 293 főt tett ki. 1 A Statisztikai Évkönyvek adataiból 2 Az 1935. évi üzemösszeírás adatai, Budapest,! 1936. 134
