A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)

Tanulmányok - Aranyi Imre: Testnevelés a Dóczy leányközépiskolában

tapasztalatait itt Debrecenben is igyekezett hasznosítani. Ügy tartotta, hogy „egy olyan gyermek, amely egyszerű, természetes és rendes életmódhoz szokott, melynek szabad mozgás engedélyezett, mely a szabad levegő... elől el nem záratott. . . nemcsak testileg jobban növekszik, természetszerűbben fejlik ki, s tartósabb egészségű lesz, hanem ezáltal eltávolíttatik... az első ok: az önfejűség, makacsság, szeszélyesség és más effélék kifejlődésére.”3 A testmozgást alkalmasnak tartja a helyes testtartás kialakítására, a túlzott lelki megterhelések lazítására. Fontosnak ítélte a rendszeres, célirányos gyakorlást. A lányok számára a legmegfelelőbb mozgási lehetőséget a táncban és a gimnasztikában vélte felfedezni. A tánc tanításánál „az egyes tagok, s az egész test erősítésére intézendő gyakorlatokról” ír, míg a gimnasztikánál az „illő úszás, futás, ugrálás, súlyegyentartás, korcsolyázás”-t tartja a legfontosabbnak. Tisztában van azzal, hogy „nálunk még egészen le nem győzött előítélet tesz akadályt, mintha az ily nemű gyakorlatok a női szemérmetességgel nem volnának egyeztethetők.”4 5 Az előítéletek ellen jó szakemberekkel, s megfelelő intézetek létesítésével kívánta felvenni a harcot. A korban országszerte létező leányiskolák is a fentiekhez hasonló testmozgási lehetőségeket kínáltak; „célszerű testgyakorlatokat, hetente 1—2 hosszabb sétát, tánctanulást.”'' A debreceni egyházi vezetés sem zárkózott el a testnevelés tanítása elől, hiszen Magyarországon az elsők között került sor a Debreceni Református Kollégiumban a tantárgyként való bevezetésre.6

A felsőbb leányiskola négy év után befejezte működését, s új elvek, új szempontok alapján csak 1859-ben indult újra a tanítás a Halmágyi- féle házban, a Cegléd utcán. Az iskola megszervezésénél a „miskolcon működő Karancs Teréz-féle nőneveidét vették alapul.”7 A négy elemi osztályt végzett tanulóknak biztosítottak még további két éves oktatást. 1872-ben merült fel a „nyolc osztályú növelde” megszervezése, melynek élére 1874-től az egyháztanács Dóczy Gedeont kérte fel.8

Az 1850-es évektől figyelhetjük meg, hogy több fiúgimnáziumban az alsóbb osztályok számára bevezették a testnevelés oktatást.9 Ez a törekvés a felsőbb leányiskoláknál nem tapasztalható. Eötvös József kultuszminiszter minden erőfeszítése, amellyel a testnevelést minden tanulóra

3 Steinacker G.: Im. 1. old.

4 Uo. 2. old.

5 Orosz L.: lm. 80. old. Fay András szerint a tánc, mivel a nőnem kikerülhetetlen kedvtelése, ha szem előtt tartják az egészségügyi követelményeket az egészség eszköze. A nők testi edzettségét és egészségét annyira fontosnak tartja a női hivatás betöltésére, hogy a betegeskedő, gyönge hajadonokat legszívesebben eltiltaná a házasságtól.

6 Aranyi Imre: Testnevelés a Debreceni Református Kollégiumban HBmL. Évkönyve 1989. 55. old.

7 Mervó Zoltánná: A debreceni leányiskolák történetének főbb kérdései a XIX. század msáodik felében HBML. Évkönyve 1975. 44. old.

8 Uo. 48. old.

9 Földes-Kun-Kutassi: A magyar testnevelés és sport története Bp. 1982. 136. old. ,;Az iskolai testnevelés bevezetésével kapcsolatos próbálkozások közül kiemelkedik az egri ciszterciták gimnáziuma és a győri al-reáltanoda, ahol már 1856-ban, illetve a sárospataki kollégium, ahol 1858-tól az alsó osztályok számára... rendszeresítették a foglalkozásokat.” A Debreceni Református Kollégium 1858-tól a gimnázium 3. osztálya számára kötelezővé tette a testgyakorlattant.

100