A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei
Egyéb főbüntetések a) Tüzes vassal bélyegzés. A törvényszék lopás miatt szabta ki ezt a büntetést, a bélyeget a vádlott hátára vagy homlokára sütötték. Mária Terézia 1763-ban megtiltotta alkalmazását. b) Pénzbüntetés. Csak nemesekre és néhány esetben paráznaságban bűnösnek talált terhes nőkre szabták ki, korbácsolás helyett. c) Gyalogkatonának adás. Előfordult, hogy az erre elítélt nem volt alkalmas a szolgálatra, ezért a XIX. század elejétől az ítéletben eleve kiszabták azt a büntetést is, amely alkalmatlanság esetén volt végrehajtandó. d) Kitiltás a Hajdúkerületből, vagy a vádlott lakóhelye szerinti hajdúvárosból. Ezt a büntetést is alkalmazták mellékbüntetésül. Az erre ítéltnek a Hajdúkerületet vagy az illető várost haladéktalanul el kellett hagynia, s többé nem térhetett vissza. e) Hajóvontatás. 1777-ben honosították meg, de II. Lipót 1790 júniusában eltörölte. A kerületi törvényszék mindössze két vádlottat sújtott ezzel a büntetéssel. f) Állásvesztés. Kisebb súlyú bűnoselekmény elkövetése esetén, ha a börtönbüntetés kiszabását nem találták indokoltnak, a hivatali tisztséget viselő vádlottat állásának elvesztésével büntették. g) Megfeddés, megpirongatás. Ezt a lényegében erkölcsi rosszallásnak tekinthető büntetést azokkal szemben alkalmazták, akiknek a bűnössége igen csekély mértékű volt. Ha kihirdetéskor a vádlott jelen volt, az elnök „a törvényszék színe előtt” nyomban végre is hajtotta, ellenkező esetben a soron következő ítélethirdetésre idézték meg. Mellékbüntetések a) A leggyakrabban alkalmazott mellékbüntetés a testi büntetés volt, mert — mint már szó volt róla — kiszabása a börtönbüntetés mellett kötelező v^lt. b) A kitiltást is gyakrabban alkalmazták mellék-, mint főbüntetésként. Ily módon igyekeztek leginkább a tolvajoktól és a nemi erkölcs ellen vétőktől a városok lakosságát megszabadítani. c) Foglalkozástól eltiltás. Azokkal szemben alkalmazták, akik foglalkozásuk körében követtek el vagyon elleni bűncselekményt. Főként a pásztorságtól, kondásságtól, kupeckedéstől, lábasjószágok tartásától és csaplárosságtól eltiltás volt gyakori. d) Választott tisztségektől megfosztás. A különböző hivatali tisztségekre megválasztottakat, ha olyan bűncselekményt követtek el, amely miatt állásuk betöltésére méltatlanná váltak, mellékbüntetésül kimondták a tisztségüktől megfosztást. e) Szolgálatból kicsapás. A Kerületben és a városokban a különböző feladatok ellátására fizetett alkalmazottakat tartottak. Ilyenek voltak pl. a csendkatonák, börtönőrök, kocsisok stb. Ha az ilyen, ún. szolgálatban állók a munkakörükkel kapcsolatban, vagy más, komolyabb megítélés alá eső bűncselekményt követtek el, mellékbüntetésül a szolgálatból kicsapásra ítélték őket. 97
