A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei
címén emelt vádat. A törvényszék azonban — helyes jogérzékkel — abból indult ki, hogy a vádlottak megfosztották a lovakat attól, hogy a nagy melegben magukat a csípős állatoktól megvédelmezzék, ezért cselekményüket állatkínzásnak minősítette.15 Egyébként a Királyi Tábla mindössze két ügyben változtatta meg a törvényszék minősítését. c) A büntetések A kerületi törvényszék által kiszabott büntetésnemek két csoportba sorolhatók: fő- és az ezek mellett kiszabott ún. mellékbüntetések. Ez utóbbiak közül néhányat főbüntetésként is kiszabtak. Főbüntetések Halálbüntetés Régi hazai törvényeink és Werbőczy Hármaskönyve I. részének vonatkozó címei alapján az 1757—1790 között tárgyalt 762 ügynek majd- nem mind az 1221 vádlottjára halálbüntetés kiszabását indítványozta a tisztiügyész. A törvényszék 20 vádlottat ítélt halálra, a többit más büntetéssel sújtotta. A Mária Terézia már említett rendeletére lefolytatott kegyelmi eljárás eredménye szerint az uralkodó 5 elítélt büntetését börtönre változtatta át, 4 főt nem részesített kegyelemben, ezeket kivégezték, 11 elítélt ügyében a döntésre vonatkozó iratok nem találhatók. 1791—1850 között oldódott ugyan a tisztiügyészi merev álláspont, de még mindig aránytalanul gyakori volt a halálbüntetés kiszabására irányuló indítvány. Ebben az időszakban 8384 vádlott állott a törvényszék előtt s közülük 50-et ítéltek halálra. Az 1791. évi 43. te. alapján valamennyien fellebbezéssel éltek. Ennek eredménye: 28 vádlott büntetését helybenhagyták, 15 büntetését börtönre enyhítették, 3-at felmentettek, 4-gyel szemben iratok hiányában a fellebbviteli eljárás eredménye nem állapítható meg. A jogerősen halálra ítélt 28 elítélt közül 25 büntetését az uralkodó kegyelemből börtönre változtatta át, 3 kegyelmi kérelmét elutasította., ezeket kivégezték, 2 férfit és 1 nőt gyilkosság, illetve tűzvészokozás miatt. Börtönbüntetés A Hajdúkerület közgyűlése 1757 április 14-én tárgyalta meg a pallos- jognak a Kerületre ruházása következtében szükséges teendőket. Ekkor szavaztak meg 300 vonásforintot a rabok őrzésére szolgáló két épületi létesítésére, bilincsek és egyéb felszerelési tárgyak beszerzésére. Megállapították a börtön személyzetének létszámát is, egy fő tömlöctartóban és négy fegyveres hajdúban. Az építési szerződést azonban fedezet hiánya miatt csak 1762. március 31-én kötötték meg. E szerint a vállalkozó kőműves a földszinten a tömlöctartó és a hajdúk részére egy-egy szoba, mellette két „fogház”, alól, tehát a pincében két „alsó tömlöc”, továbbá a 21,8 méter hosszú és 12,4 méter széles épület egyik oldalán terménytartóház, másik oldalán pedig levéltár és mellette egy kamra megépítését vállalta. Az építkezés lassan haladt s a közgyűlés 1765-ben elrendelte a munka gyorsítását. 15 Uo. 1842. Fasc. 4. S. № 94. 95
