A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei
пек, sem pedig, hogy valami pénzre kapott volna. Akik mindennap körülötte forognak, semmi jelét nem tapasztalták, hogy valamire költséget tett volna. Holott lévén sok szükségei, mint szegény legénynek, ha lett volna pénze, elköltötte volna”. Az összes adat gondos mérlegelésével a törvényszék arra a megállapításra jutott, hogy a kocsisnak „Csiha ellen való beszéde merő költemény, melyet mint aféle gonosz ember, csak bosz- szúságában maga koholt”}3 А XVIII. század végétől kezdve az ügyek száma rohamosan emelkedett, s egyre több olyan jellegű ügy került a törvényszék elé, amelyek elbírálása a történtek legapróbb részleteinek pontos megállapítását igényelte. Ez egyébként az ítélkezés alapvető, de nem könnyen teljesíthető követelménye volt és maradt mindmáig. Nem könnyű, mert a bíróság gyakran a tanúknak éppen a lényeges körülményekre nézve homlokegyenest eltérő vallomásaival találja magát szembe, s ezekből kell hitelesen rekonstruálnia a bűncselekményt megvalósító eseménysorozatot. Ez pedig nagy körültekintést és a logikus gondolkodás képességét kívánja meg a bíróság tagjaitól. Az ítéletek azt mutatják, hogy a törvényszék tagjai általában törekedtek a tényállás lehető pontos megállapítására és a Kerületnek voltak olyan fogalmazási készséggel rendelkező jegyzői is, akik képesek voltak a tényállást élvezetes stílusban írásba foglalni. b) A cselekmények jogi minősítése A tisztiügyész a keresetben előadta, hogy a vád tárgyává tett cselekmény milyen elnevezésű bűncselekményt valósított meg. Régi hazai törvényeink azonban az egyes bűncselekményeket fogalmilag nem határozták meg, emiatt fordult elő, hogy a tisztügyész pl. az orgazdaságot lopásnak, az ember élete ellen ekövetett cselekményeket pedig egységesen előre megfontolt, szántszándékos gyilkosságnak minősítette. Mivel a törvényszék az ügyészi állásponthoz nem volt kötve, nem lopásnak, hanem orgazdaságnak minősítette a vádlott cselekményét, ha az eltulajdonításban nem vett részt, hanem megvásárolt vagy megőrzésre átvett olyan ingóságokat, amelyekről tudta, vagy a vétel körülményeiből — pl. értéken aluli vételár— tudnia kellett, hogy az bűncselekmény útján került az eladó kezéhez. Ugyancsak a tényállásból vont következtetéssel minősítette a törvényszék az élet elleni bűncselekményt előre megfontolt, szántszándékkal elkövetett gyilkosságnak, szándékos vagy gondatlan emberölésnek. Még 1841—42-ben is fordultak elő olyan cselekmények, amilyenekre korábban nem volt példa. Egy 18 éves szoboszlói legény meglovagolta a határban talált lovat, majd kését beleszúrta az állat oldalába, s az megdöglött. A letartóztatott vádlott ellen a tisztiügyész „lógyilkosság” miatt emelt vádat. A törvényszék az ítéletben azt állapította meg, hogy az ilyen cselekményről „a Honi Törvények egészen hallgatnak” és a vádlott tettét „más jószágának tiltott úton való használatának” minősítette.w Két böszörményi legény 1842 májusában egy éjszaka húsz lónak a farkát levagdalta, és a szőrt értékesíteni akarta. A tisztiügyész „lófark vagdalás” 13 14 13 Uo. 1761. Fase, J. No 26. 14 Uo. 1841. Fasc. 4, E. N° 119, 94
