A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Orosz István: A belső legelő használata Debrecenben a XVIII-XIX. században
A bellegelőn kialakított szántók használatának szociális indoka különösen a Forgách-féle komissio működése után vált fontossá, amikor a háztulajdont véglegesen összekapcsolták a földtulajdonnal, a béres földek és cserei kaszálók birtoklását pedig a polgárjoggal.. A belső legelő kis- nyilas földjeit a lakóknak is osztották s mindazoknak, akik nem voltak tehetősek, hogy terjedelmes béres földeket válthassanak. Igaz, az újsorosiak kirekesztődtek ebből a körből is, de a város nem engedhetett abból az elvből, hogy az ő házaik közföldön épültek fel. A szociális feszültségek enyhítését szolgálta, hogy a lakosság széles rétegei részesülhettek a belső legelőn osztott földekből. Az osztás rendje azonban itt is figyelembe vette az adónagyságot és a szolgálatot. 1764-ben egy forint adó után fél nyilas, 10 forint adó után egy nyilas, 20 forint után két nyilas, 40 forint után négy nyilas tengeri földet osztottak, de feljebb nem mentek, akármennyivel fizetett is több adót a városi polgár.A nemes tanács tagjait az adójuk alapján szerezhető nyilasokon túl két nyilassal, a Kommunitás tagjait négy nyilassal „bonifikálták”. 1766-ban a 4—6 lovas, illetve ökrös gazdáknak két nyilas, a 4 lovasoknak egy nyilas tengeri földet osztottak.39 40 Az adó és a szolgálat mértéke szerinti osztás a XVIII. században és a XIX. század első harmadában elég gyakran változott, egy azonban változatlan volt, 1836-ig mindenki ingyen kaphatott kis nyilas földet, ha jogosult volt. 1836 és 1850 között azonban már csak előre meghatározott bérért, sőt az ürge nyilasok esetében két évre előre lefizetett bérért lehetett földet szerezni. 1850 és 1876 között, a rendszer működésének utolsó szakaszában „köz árverésen”, a legtöbbet ígérő szerezhette meg a kisnyilasi földek haszonbérletét. 1851-ben, az első árverésen az alsó járáson 161 nyilas, a felsőn 211 nyilas kelt el, nyilasonként átlagosan 22 pengő forintért, de 77 és fél nyilasnak nem akadt gazdája.41 * * Az állattartás és a növénytermelés érdekeit jól kiegyenlítő rendszeren az 1830-as 40-es években bizonyos repedések mutatkoztak, mert bizonyos ellentétes irányú tendenciák nehezen voltak összeegyeztethetőek. E ten- dencák regisztrálásához mindenekelőtt azt kell ismernünk, hogy a csaknem 15 ezer kataszteri, több mint 18 ezer magyar holdnyi belső legelőnek hány százalékát legeltették és hány százalékát élték ekével évente? A Hetilap cikkírója 1845-ben úgy vélte, hogy a belső legelőn 28 év kell ahhoz, hogy a felszántott földek a hétéves ciklusnak megfelelően teljes kört írjanak le, azaz a bellegelő teljesen megújuljon. E szerint a szántás alatt lévő föld mintegy negyede lehetett a legelő egész terjedelmének.42 Ezt a vélekedést egy 1867. évi kimutatás megerősíti. A 14 647 kateszteri holdnak és 800 négyszögölnek kimutatott belső legelőből a felső járási kis nyilasok 1090, az alsó járásiak 1260, az ürge nyilasiak 328 holdat tettek ki. A Sziki- gyakorral, a komlóskerttel, a Gazdasági Tanintézet példánykertjével, az 39 Uo. Prot. 58. k. 1764. április 8. 40 Uo. Prot. 68. k. 1776/29. 41 Uo. Prot. 68. k. 1776/41—42, Prot. 114. k. 1844/180—81, IV. B. 1109/a. Tanácsülés! jegyzőkönyv 1851/1059, IV. A. 1021/g. 1. 1. 1867. 42 Zoltai Lajos; i. m. (Tejtermékek és húsfélék...) 9. 1. 83
