A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Rácz István: A 75 éves Balogh István tudományos és politikai pályája
kortársa küzdötte fel magát a parasztság soraiból az alkotó értelmiségbe. Debrecenben hasonló utat járt be előtte Szabó István, vagy Makón Erdei Ferenc, de utalhatunk a nyelvtudósok közül a nagyhírű Zsirai Miklósra is, aki dunántúli parasztivadék volt. A népi írók egy részéről nem is szólva. Az alkotó tudósokra jellemző, hogy a mások munkáját is becsülik és nem tévesztik szem elől, hogy a teremtés egy nagy folyamat, amiben az egyén láncszemként működik közre. Ezért vallja Balogh István is meggyőződéssel, hogy megállapításaiban bennefoglaltatnak az elődök fáradságos eredményei is. A történetírók többsége pályaindításánál, az egyetemi évekhez kapcsolódva, tudós professzorokra szokott hivatkozni. Balogh István életében az egyetem ebből a szempontból nem hagyott mélyebb nyomokat. A történelem iránt való vonzalmának a kialakításában sokait köszönhet gimnáziumi tudós tanárának, Szabó Mártonnak, aki a híres Eötvös Kollégiumból került ide, s az önálló munkálkodásra nevelte ta- tanítványait. Az egyetemen történelem-földrajz szakos hallgatóként végezte tanulmányait. Történelemből Szabó Dezső és Rugonfalvi-Kiss István professzorok előadásait hallgatta, s Varga Zoltán tanársegéd szemináriumi gyakorlatain vett részt. Az ő érdeklődési körük azonban távol állott a Balogh Istvánétól. Szabó Dezső kutatási területe a Mohács előtti kettős királyválasztásra összpontosult, Rugonfalvi-Kiss István a primo- genetura, a lineáris öröklés kérdéseit vizsgálta, Varga Zoltán pedig ekkortájt Széchenyi polgári vonásairól értekezett. Visszaemlékezéséből úgy tűnik, hogy egyetemi évei alatt az általános történelmi ismeretei sokat gyarapodtak, forrásgyakorlatokra is szert tett, a merre tovább kérdésre azonban még csak kereste a választ. Tudományos felkészülésében az egyetem elvégzése után különösen két Déri Múzeumban működő kutatótól kapott komoly segítséget, a történész Zoltai Lajostól és a néprajzos Ecsedi Istvántól. Ma is úgy látja, hogy e két tudós munkája századunk első harmadában rányomta a bélyegét Debrecen város szellemi életére. Méltán került tehát múzeumi tisztviselőként az ő hatásuk alá. Zoltaitól tanulta meg a levéltári anyag feltárásának a technikáját, Ecseditől pedig a néprajztudományban nélkülözhetetlen terepmunka módszereit. De útmutató elődei közé sorolja Szabó Istvánt is, aki 'tanulmányaival és beszélgetések során mintát adott számára a populus, a plebs Íratlan törvényeinek feltárásához. Hasonlóképpen érezhető írásain Erdei Ferenc szociológiai munkásságának a hatása is. Közülük Szabó Istvánhoz hosszabb ideig tartó meghitt barátság is fűzte, aki két általa szerkesztett kötetbe is bevette írásait, sőt A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában című nagyobb vállalkozása témaköreinek és szerkesztési elveinek a kialakításában együtt is működött vele. Mestereihez való őszinte ragaszkodását mutatja, hogy nemcsak köteteik ismertetésére vállalkozott, hanem valamennyiükről búcsúztató nekrológot is írt. Szakmai alapozását szolgálták tanulmány útjai is. Ezek közül legjelentősebb a bécsi Collegium Hungaricum volt, ahol ösztöndíjasként három irányban végzett kutatásokat: tanulmányozta a bécsi múzeumok közép-európai és ázsiai néprajzát, vendéghallgatóként Haberlandt professzor előadásain vett részt és a Staats- und Hofkammerarchivban a Tiszántúlra és Debrecenre vonatkozó demográfiai adatokat gyűjtött. 7
