A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Borosy András: Az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozó mezővárosok

Szatmár 1610-ben elhatározta, hogy az iskolában Németországban tanult „vittebergus” iskolamestert alkalmaz 80 forint fizetéssel, s csak ha ilyet nem találnak, alkalmaznak itthon tanult mestert, de csak 56 forint fizetéssel.16

A városi vezetők tekintélyét védi Szatmár 1612-ben kiadott statútuma, mely szerint aki „polgári tisztet” visel, abban az évben adót nem fizet, s ha már letette hivatalát, utána még két hónapig ne vigyék „közönséges” szolgálatra.17 A vezetőnek azonban kötelességei is vannak. Szatmár 1618-as statútuma szerint, ha tanácsbeli ember a tanácsban hallott titkot elárulja, első ízben 3 forint büntetést fizet, második alkalommal ugyanennyit. Harmadik estben „süvegét az tanácsházból kivetvén” kihagyják a tanácsból.18

Az erdélyi magyar vármegyékben lévő városok lakói között sok volt a nemes. Tor da városában, mely a 14. század végétől — Déshez és Zilahhoz hasonlóan „nemes város”, s melynek János Zsigmond 1569-ben teljes vámmentességet biztosított, egy 1581-ben kiadott fejedelmi rendelet szerint a nemesek, ha a város földjét használják a szokásos censust és taxát kötelesek megfizetni. „Köznéphez illő” szolgáltatásoktól mentesek ugyan, de részt kell venniük az erdőőrzésben, gyepükészítésben, és meg kell tartaniuk a város régi szokásait. Ha valaki tordai polgárt akar perbe idézni, ezt a város bírája előtt teheti. Ha polgár akar nemest perbe idézni a vármegye bírósága előtt kezdje, s onnét a fejedelmi udvarházhoz fellebbezhet. A tordai közös erdőkből házi szükségletükre a nemesek is vihetnek fát, a tiltott erdőkből házépítésre azonban csak a tordai főbíró engedélyével. A nemesek tordai szőleikben „szűrhetnek” bort, de máshonnét nem vihetnek be a városba, hacsak erre a városi elöljáróság külön engedélyt nem ad.

Báthori Zsigmond fejedelem 1602-ben megerősítette a város szabadságait. A fejedelmi oklevél kimondta, hogy a polgárok közül senki sem nemesíthető, sem javaira, sem személyére nézve ,s a városban élő nemesek nem élvezhetnek kiváltságot: a városi terhekben a polgárokkal egyenlő mértékben kell részt venniük, s ez az út- és hídépítésre is vonatkozik. Ha egy tordai nemes család kihal, javai a városra szállnak.

Torda szabályzata, melyet egyrészről Iklódi Toldalagi János tordai kamaraispán s más kamarai tisztek, másrészről Pál János tordai főhadnagy s a város polgárai adtak ki, 1631. aug. 29-én keletkezett. Eszerint:

1. Az olyan ügyek, melyek a városi polgárok és a só vágó között felmerültek a tordai bírák elé kerüljenek, a bányával kapcsolatos ügyek a kamaraispán elé. 2. A városiak és az „akna szolgái” egyaránt dézsmával tartoznak. 3. A kamaraispán „a sóvágók háta megett” lakó zselléreket „czirkálja fel és azokat mind indifferenter posztozza be az aknára.” 4. A város terheit a városi rend és a sóvágók egyaránt viseljék, s a határ értelmezésében is értsenek egyet. 5. Egyenlően viseljék a terheket a híd, malom, s a főgát építése terén, s más városi munkában is, s a sóvágók is megfelelő terheket viseljenek, de úgy, hogy „az akna meg ne fogyatkozzék”. 6. A tordai bíró a szükség szerint vagy az összes sóvágókat hívja munkára, vagy hetenként egyharmadukat. 7. A korcsmatartásban

16. Corp. Stat. III. 580. 1.

17 Corp. Stat. III. 583. 1.

18 Corp. Stat. III. 584—585. 1.

65