A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Balogh István tiszteletére - Rácz István: A 75 éves Balogh István tudományos és politikai pályája
A 80 ÉVES BALOGH ISTVÁN TUDOMÁNYOS ÉS POLITIKAI PÁLYÁJA Rácz István A tudomány vonzásában Szekfü Gyula bő félévszázaddal ezelőtt a 80 éves Károlyi Árpád előtt tisztelegve arról beszélt, hogy a történetíró —• a költővel ellentétben — nem annak születik, hanem azzá válik. Hosszú évek tanulása mellett, sok tényező összetalálkozása szükséges ahhoz, hogy bárkiből is történetíró legyen. A származás, a családi kapcsolatok milyensége szinte mellékeseknek látszanak. Mindezekből következik, hogy — Szekfü gondolatainak folytatásaként — a történetírói teljesítményeknek hosszabb kifutási pályára van szükségük, mint egyes természettudósoknál vagy művészeknél. A tehetség persze a történetírók kibontkozásának az ütemét is alapvetően meghatározza, a tudományos építkezéshez szüséges anyag bősége nélkül azonban a tálentum önmagában véve nem képes szilárd alapokra helyezni az eredményeket. Ehhez pedig időre van szükség. Ezek az általános jegyek és ismérvek a most 80 esztendős Balogh István tudományos munkásságára is érvényesek. Ha ennek az alapját három szóval akarnám kifejezni, akkor feltétlenül a tehetség, a szorgalom és az erkölcsi tisztaság fogalmai kerülnének előtérbe. Nyolc évtized nagy idő egy ember életében, önmagában véve a magas életkor is tiszteletet ébreszt az utódokban. Korunkban, amikor a ridegség a tiszta emberségen olyan sok sebet ejt, mintegy ellentétpárként, óhatatlanul is felötlik az emlékezetemben az a néprajzi megfigyelés, amelyik ma is számon tart a világban olyan szigetlakó népeket, akik között ősidők óta a legnagyobb bűnnek az öregek iránti tiszteletlenséget tartják. Jóllehet a a modern ember számára annak a népszokásnak a formája, ahogyan az idősek iránt való megbecsülésüket kifejezik, meghökkentőnek tűnik, mégis feltétlenül igaz, nekünk is szóló erkölcsi tartalma van. Felfogásuk kiinduló pontja: legnagyobb tisztelet az életteremtést illeti, ez pedig az öregekhez kapcsolódik, ezért veszik körül különleges mítosszal nemcsak az életben lévő idős embereket, hanem azokat is, akik az élők sorából eltávoztak. Mi a XX. század végén, a civilizáció eredményeként, a teremtés fogalmát természetesen kibővítjük. Az élet fonalának a továbbvitele mellett, az emberi alkotást is idesoroljuk. Meggyőződésünk szerint az írástudó ember utódaiban és írásaiban él tovább. Balogh István 1985-ben az akadémiai doktori vitáján az életmunkáját méltató opponenseknek válaszolva, szemérmesen azzal hárította el a dicsérő szavakat, ő maga van legjobban tisztában azzal, hogy még milyen 5
