A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)

Balogh István tiszteletére - Für Lajos: Politika, tudomány, debreceniség. Balogh Istvánnal beszélget Für Lajos

csy-Zsilinszky párt ugyancsak izmos testület volt. A Kommunista párt kezdetben nem tudott megalakulni.

— Hivatalod elfoglalása után mik voltak a legfontosabb feladatok?

— A legsürgősebb feladat a földreform végrehajtása volt, a földigénylők kielégítése. A közigazgatás megszervezése, a megyei tisztikar felállítása után már működött az apparátus. A rendőrséget az első általam vezetett tisztújító közgyűlés után egy jóakaratú asztalossegéd vette át. Aztán más gondok jöttek. Szatmár egyik éléskamarája volt az ország- nak,a közellátás terén nagy gondok nehezedtek a megyére. Kapóra jött a cserekereskedelem. Először a salgótarjániak mezőgazdasági eszközöket, lapátot, ásókat és szenet hoztak, mi élelmiszert adtunk érte. Aránylag tisztességes cserearány alakult ki, szó sem volt a mostanihoz hasonló óriási agrárollóról. Emlékszem, a választások előtt igen felborzolódtak a kedélyek: meg akartak verni. Éhségtüntetést rendeztek. Azt kiabálták: Munkát, kenyeret, főispánnak kötelet! Pedig én még lisztet is meg olajat is osztottam, ami akkor sehol se volt az országban.

— Volt-e más élményed a 45-ös választásokkal kapcsolatosan? Találkoztál-e a választási „hadjáratban”a kor jelesebb politikusaival? Ha igen, milyen benyomások raktározódtak el benned?

— Igen, találkoztam Rákosi Mátyással, aki ott volt Mátészalkán a piactéren, a választási gyűlésen, ahol volt vagy százötven hallgatója. Én is ott álltam az egybegyűltek közt a szemlén. Elmentem érdeklődésből, de nem azért,hogy üdvözöljem. Neki ugyan még semmiféle közjogi méltósága nem volt, de illendőnek tartottam, hogy mint a parasztpárt prominens képviselője legyek jelen a gyűlésen. Debrecenben még nem találkoztam vele. Csak 1947-ben az utolsó koalíciós aratási ünnepen. Akkor már miniszterelnök-helyettes volt, tehát üdvözölnöm kellett. Nem is nézett rám Rákosi,mintha ott sem lettem volna. Pedig hát a koalíciós kormány helyi képviselője voltam, őszintén szólva nem is izgatott. De hát ki az isten tudta, hogy ő olyan nagy felhatalmazással jött ide, mint ahogy az később kiderült. Igazán nem volt imponáló személyiség, hisz kicsi, kopasz ember, magas emelvényen, ráadásul raccsolva beszélt.

— És énekelt, énekelve beszélt rendületlenül. . .

— Igen, amolyan felfelé emelkedő hangsúllyal.

— Mint képviselő nem akartál indulni a választáson?

— Á, nem.

— Nem lehetett, vagy nem is akartál?

— A mi elnökünk Burai József volt, és ő lett a választókerület jelöltje. Az 1945-ös választáson Szatmár megyében a parasztpárt volt a legerősebb. Talán azért is, mert én magam is gyakran mentem a falvakba agitálni, így aztán a hatalom súlya meg a községi apparátus is belejátszott ebbe.

— Bele lehet tanulni a hatalmi szerepkörbe? Egyáltalán, mit csinált a tudósnak készülő humanista értelmiségi, amikor keménynek kellett lenni?

(Baloghné): Rákiabált a feleségére. Meg káromkodot.

— Végül is Szatmárból átjöttél Debrecenbe, Hajdú megye főispánja lettél.

— Valóban,az 1945-ös választások után a koalíciós aritmetika sze23