A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Hajdú és Bihar megyék községi iratanyagának és irattárainak helyzetéhez az 1944-1950 közötti időszakban
detlenségben. A községi ügyigazgatás a legnagyobb mértékben el van hanyagolva. A hiányjegyzék felvétele több napot venne igénybe.” Ez a vizsgálat 1947. január 24-én zárult le.62 Dolgozatunkban érintettük már az 1947. évben végrehajtott kampányselejtezéseket, amelyeket a papírgyárak nyersanyaghiányára hivatkozva hajtottak végre egy rendelet alapján. Ennek következményei országos méretekben is döbbenetesek. A Gazdasági Főtanács előre meg- hatáfozta, hogy az egyes községek mennyi papírt adjanak be. Bihar vármegyében Kecskés Balázs vármegyei főlevéltárnok ellenőrizte a selejtezéseket, nehogy történeti értékű iratanyag is megsemmisüljön. Ilyen módon sikerült kiemelni Kismarja község iratanyagából Bocskai-, Rákóczi-, Kossuth-iratokat.63 64 65 Hajdú megyében dr. Molnár Gyula fő- levéltárnok-helyettest bízták meg az iratselejtezés ellenőrzésével. A községek jelentéseiben az állott, hogy a kiírt papír mennyiségét nem tudják biztosítani, mivel a községi és járási irattárak nagy mértékben károsodtak vagy éppen elpusztultak.04 Bihar vármegye alispánja 1948-ban utasítást ad a selejtezésre, azaz az irattári selejtezések körüli eljárás szabályozására. Tudomást szerzett arról — írja —, hogy egyes elöljáróságok a hivatalos lapban közölt rendeleteket nem tanulmányozzák át. E tárgyban pedig már a belügyminiszter ismét kiadott egy rendelkezést. Ez a rendelkezés kimondja, hogy az irattárak selejtezését haladéktalanul meg kell ejteni. Az elöljáróságok óvakodjanak attól, hogy a hadműveletek során feldúlt irattári anyagot mindenestől kiselejtezzék. A rendelet előírja a feldúlt iratanyag darabonkénti átválogatását is. Különös gondot kell fordítani a történelmi értékkel bíró irattári anyag megóvására. Súlyt kell helyezni arra, hogy az 1848—49-es és 1918—19-es forradalmakkal bármily csekély vonatkozásban álló írásos dokumentumok teljes egészükben sértetlenül megőriztessenek.” Mivel sem a községeknek, sem a járásoknak külön irattáruk nincs, az alispán az 1947. évi XXI. te. 28. §-a értelmében elrendeli, hogy a történelmi szempontból fontos iratokat pontos leltár mellett a vármegyei levéltárakba szállíttassák be. Azt is hozzáteszi még az alispán, hogy „amennyiben a történelmi értékkel bíró anyag tekintetében lényeges károsodás állna elő”, úgy a selejtezéssel megbízottakkal szemben a legszigorúbban fog eljárni. Magyarhomorog községben 1948. augusztus 18-án a községi irattári selejtezés alkalmával jegyzőkönyv készült. Jelen volt Kecskés Balázs vármegyei főlevéltárnok, Borbarát Gyula vármegyei irodatiszt és Sipos Imre községi vezető jegyző. Idézzük a jegyzőkönyv megállapítását: „Az iratok nagy részét részint a megszálló orosz és román haderő tagjai, részint a helybeli lakosság széjjel- hordta.” A megmaradt iratanyag egy része a községi rendőrpihenő padlásán van, újabb része a községi irattári helyiségben található. A vármegyei főlevéltárnok felkéri a községi vezető jegyzőt, hogy a selejtezés alá nem vont iratanyagot 30 nap alatt állítsa irattári rendbe.05 Kaba községben 1948. március 26-án tartanak irattári selejtezést a 3192/1948. sz. alispáni rendeletalapján. Jelen vannak: Molnár László községi irodatiszt, a selejtezéssel 62 HBML. XXII. 647/b. 1. cs. 156/1947. 1947. jan. 24. 63 Gazdag I.: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története. Debrecen, 1985. 27. old. 64 Uo. 32. old. 65 HBML. XXII. 646/b. 2. cs. 1948. aug. 18. 174
