A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Hajdú és Bihar megyék községi iratanyagának és irattárainak helyzetéhez az 1944-1950 közötti időszakban
gebbi iratok rendezetlenek. Sokszor a gyakori személyváltozások miatt nem tudták, hogy az alakulás és az első évek iratai hol is vannak.34 A Haj- dú-Bihar Megyei Levéltár termelőszövetkezeti iratanyaga nagyon hiányos, ezért vált szükségessé a töredék termelőszövetkezeti anyagokból gyűjtemények kialakítása. Egyes termelőszövetkezeteknél olyan iratokat őriz a levéltár, amelyek nem történeti értékűek, de az adott termelőszövetkezetnek csak ez az anyaga került elő.35 Helytörténeti kiadványban olvashatjuk, hogy az 1950-ben Hajdú-Bihar megyében létrehozott termelő- szövetkezetek teljes felsorolása adatok hiányában nem lehetséges.36 A front alatti és utáni időszakban károsodás ért más típusú, a községben lévő levéltári anyagot is a lakosság részéről. Elhagyott földesúri kastélyokban elhelyezett levéltárak, s egyes uradalmak gazdasági iratanyaga a környék lakosainak tüzelőül szolgált.37 A községek iratanyaga a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárba igen hiányosan, sok esetben rongált állapotban került be. Különösen fájó tény a községek feudális korból fennmaradt iratainak nagymérvű pusztulása. Sok esetben csupán néhány irattípus található, az is szűk időhatárokat fog át. Néhány nagyobb község, volt mezőváros anyaga maradt meg jobban, talán éppen a mezővárosi vagy hajdú hagyományok hatására. Berekböszörmény, Derecske, Kismarja, Tiszacsege és még néhány helység tartozik ide. Ezeknek egykorú nyilvántartásaik, elenchusaik is voltak, tehát rendezett levéltárat tartottak fenn. A súlyos iratpusztulást szenvedett községek között említhető Bagamér. Feudális kori iratai között találhatók a községben megtelepedett hajdúkra vonatkozó kiváltságlevelek másolatai, az 1830. keletű Urbárium, a jobbágytelki állományt kimutató jegyzőkönyv 1840- ből. Ezen kívül már csak két irat a tanúja a feudális időknek. „Bagamér helysége úrbéri állapotáról készített telkes könyve. 1844.” „Úrbéri összeirata a bagaméri ispánságnak.” 1848. Berettyószentmárton község iratanyaga még kevesebb terjedelmű. A „Berettyószentmártoni, újlaki, szomajomi és szentdienesi puszták földkönyve 1845.” az egyik irat. A másik a „Végrendeletek 1665, 1785, 1834, 1847, 1852, 1861.”38 Szegényesek a községek kapitalista kori iratai is. A képviselőtestületi jegyzőkönyvek sok helyen eltűntek, főként a körjegyzőségekhez tartozó kisközségeknél. Nagyon csekély Bakonszeg község 1907—1950 időhatárú, 0,25 ifm terjedelmű iratanyaga. Bedő községben mindössze az 1944. évi költség- vetés maradt meg. Mezőpeterd egyetlen irata „A község népének ösz- szeírása 1848.” Szerepen pedig csak az 1887. évi szabályrendelet maradt fenn.39 34 Oltvai F.: A levéltárak dolgozóinak közreműködése a mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratkezelésének megszervezésében és megjavításában. L. H. 1959/3—4. 47., 50. old. 35 A helytörténetírás levéltári forrásai. II. 1848—1944. (Szerk.: Komoróczy Gy.) Debrecen, 1972. 439. old. 36. Gazdag István: A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének áttekintése Hajdú-Bihar megyében 1949—1956. között. HBMLÉ. II. (Szerk.: Gazdag István.) Debrecen, 1975. 97. old. 37 Borsa I.: A magyar levéltárügy helyzete a Horthy-korszakban,... i. m. 27. old. 38 A helytörténetírás levéltári forrásai. I. 1848-ig (Szerk.: Komoróczy Gy.) Debrecen, 1972. 327—329. old. 39 A helytörténetírás levéltári forrásai. II. 1848—1944. (Szerk.: Komoróczy Gy.) Debrecen, 1972. 288., 293—294—296., 303. old. 170
