A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Hajdú és Bihar megyék községi iratanyagának és irattárainak helyzetéhez az 1944-1950 közötti időszakban
községi irategyüttesre is fel kell hívni a figyelmet, amely nem a községek fondjaiban van. Ezek a levéltári terminológia szerint a „Néphatalmi és különleges feladatokra alakult bizottságok iratai”. Először a Nemzeti Bizottságok iratairól szólunk. Bedő, Bihartorda, Méhkerék, Zsáka és több más Bihar megyei községből csak egy év iratanyaga került a levéltárba, a Nemzeti Bizottságok fondjaiba.2* A Nemzeti Bizottságok iratkezelésével kapcsolatban Balogh István megállapításai rendkívül lényegesek. Az újjászerveződő igazgatásba sok olyan ember került be, aki az írásos ügyintézés formáit nem ismerte, vagy azzal nem sokat törődött. Következésképpen az első hónapokban kevés irat jött létre. A Nemzeti Bizottságok a Dunától keletre eső területeken április első feléig mind az államhatalom, mind az igazgatás egyedüli helyi szervei voltak. A községekben e hónapokban a Nemzeti Bizottságokén kívül másféle irat álig van. Az ügyek aktaszerű elintézésére 1945 végéig nem sok gondot fordítottak. A legtöbb Nemzeti Bizottság irata rendezetlen állapotban került a levéltárba. Majd csak a későbbi években váltak általánossá a bürokratikus ügyintézés külső formái.29 Bihar vármegye alispánja ugyan szorgalmazta, hogy „a bizottság szabályszerű ügykezelést végezzen, iktatókönyve, postakönyve legyen, gyűléséről jegyzőkönyvet vezessen.”30 Ennek ellenére az iratok redezettsége, az ügyiratkezelés mégis sok kívánni valót hagyott maga után. A következő különleges feladatú szervcsoportot a Földigénylő Bizottságok jelentik. Hajdú és Bihar megyékből ezek iratanyaga is rendkívül hiányos állapotban került a levéltárba.31 Nem voltak kedvezőbb tapasztalatok erről az ország más részén sem.32 Siralmas az 1948- ban alakuló mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratainak állaga is. Az átalakulás nagy gazdasági feladatai mellett az iratkezelés és irattározás a kezdeti években csak másodlagos fontosságú lehetett. Iratanyaguk az első évekből már nincs, ritka eset, hogy ilyen iratanyag levéltárba került volna. Ami mégis levéltárba került, az valójában az 1956-os események idején feloszlott termelőszövetkezetek fondjaiból áll. Ezek többnyire a községi tanács, vagy egy ma is működő termelőszövetkezet irattárából kerültek elő ömlesztett állapotban.33 A mezőgazdasági termelőszövetkezetek irattárairól még 1959-ben írta Oltvai Ferenc, hogy az iratanyagot általában az elnök őrzi, azokat meghatározott ügyviteli szabályzat nélkül kezelik és vezetik. Rendezetlen és elhanyagolt az iratanyag. Békés és Csongrád megyékben, de az ország más helyein sincs még olyan termelőszövetkezet, amelynek irattári helyisége volna. Az iratok 2—3 szekrényben, a padlásokon vagy a raktárakban vannak és a 3—4 évnél ré■28 A helytörténetírás levéltári forrásai. III. 1944—1971. (Szerk.: Gazdag István. Debrecen, 1976. 7. old. 29 Balogh István: A Szabolcs megyei nemzeti bizottságok. L. Sz. 1968/1. 33., 34., 41. old. 30 HBML. XXI. 5/b. 2. d. 2—165/1945. Kiadva: Válogatott dokumentumok Hajdú-Bihar megye munkásmozgalmának fel- szabadulás utáni történetéből 1944—1945. (Szerk.: Fehér András—Tokody Gyula.) Debrecen, 1980. 196. old. 31 A helytörténetírás ... III. 12., 14. old. 32 Lengyel Alfréd: A Győr—Moson megyei Nemzeti Bizottságok iratanyaga. L. Sz. 1968/1. 83. old. 33 Szabó Ferenc: Tapasztalatok a mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratainak levéltári rendezése során. L. Sz. 1961/3—4. 71—75. old. 169
