A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A bujdosók Debrecenben
zsákmányéhes katonaság erőszakkal összegyűjtötte a kurucok és főleg a lakosság értékeit, és 17 napi „élősködés” után a zsákmánnyal megrakodva vonultak el. A németek által kikövetelt hadisarc összege 80 000 forint volt,37 nem beszélve az okozott kár nagyságáról, amelynek értéke felbecsülhetetlen. Strassoldó Tiszán inneni akciójának célkitűzései, Debrecen kifosztása, az erődemostráció, a bujdosók és támogatóik megfélemlítése, maradéktalanul megvalósultak. Hogy mégiscsak lehetséges volt Debrecen 1675. decemberi német megszállása, az a fentiekben vázolt török politika következménye volt. A váradi pasa nemcsak a harc számára kétséges kimenetele miatt — az egyesült német had 5—6 ezer katonából állt — tartózkodott a katonai konfrontációtól, de megkötötte kezét a török-német béke fontosságát hangsúlyozó szultáni parancs is. A pasa érdemi intézkedések helyett mozgósította a végbeli török helyőrségeket, majd Húszain agát a vezérhez küldte és várta annak további parancsát.38 Debrecen és a bujdosók kapcsolatában a fordulópontot kétségtelen, a város német megszállása és kifosztása jelentette, amikor bizonyossá vált a debreceniek által már korábban is többször hangoztatott német veszély. A város lakóinak döbbenten kellett tapasztalnia a németek erőszaktételét, Debrecen kirablását, miközben egyik hatalom sem sietett segítségére. Az 1676 áprilisában a Portáról Debrecenbe hazatért Komáromi István és Pósalaki István csak a török ígéretét tolmácsolta, amely szerint a budai pasa a német császárnál panasszal fog élni.39 Valójában hiábavalónak bizonyult Debrecen vezetőinek minden erőfeszítése az okozott kár megtéríttetésére. 3. A bujdosó kor kezdetén Debrecennek többirányú terhelést kellett vállalnia. Egyrészt adóznia és egyéb szolgáltatásokat teljesíteni főleg a végbeli töröknek, kisebb mértékben Erdélynek, másrészt rendelkezésre kellett állnia a bujdosó katonák ellátásában. A város, egyáltalán Bihar vármegye terheinek megsokszorozódása, beárnyékolta a bujdosók irányában kialakított — kezdetben pozitív — kapcsolatot. Mindaddig nem lehetett probléma, amíg a kuruc katonák ellátásuk során meg tudták fizetni a lakosság hadbeli szolgáltatásait. Csakhogy a katonaság fizetése az erdélyi fejedelem részéről akadozott. Az erdélyi fejedelem fizetési nehézségeire jó példa az 1675. október végi eset, amikor a debreceniekhez fordult hatezer forint kölcsönért, hogy a rendelkezésére álló tízezer forintot kiegészítve, a hadat kifizethesse.40 A magyarországi had ellátatlanságából egyértelműen lehet következtetni a hópénz hiányára. A bujdosók leveleikben állandóan sürgették a fejedelmet a pénz küldésére. Ha tehát minősíteni kellene a helyzetet, inkább alkalmi jellegű pénzügyi támogatásról lehetett szó, mint rendszeresen fizetett hópénzről. Főleg az erdélyiek híradásaiból tudjuk rekonstruálni az irreguláris, fegyelmezetlen had egyik — a bujdosók és Debrecen kapcsolatára negatívan ható — fontos jellemzőjét, amely a prédálásban nyilvánult meg. A fosztogatásból élő katonaság nemkívánatos volt a töröknek és az erdélyieknek egyaránt, ezért közelükbe sem engedték őket. Erdély tanácsurai szi37 Zoltai Lajos i. m. 56—57. old. 38 BL. 246—247. old. 39 HBML IV. A. 1011/a. 19 к 98. old. 40 TML. Bp. 1916. VII. k. 74., 82—83. old. 150
