A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 19. 1992 (Debrecen, 1992)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A bujdosók Debrecenben
gorú intézkedésekkel korlátozták a ki- és beutazók mozgási szabadságát, 1675 januárjában például csak Somlyón és Kolozsváron kiadott okmányokkal lehetett a fejedelemség területén közlekedni. Ugyanakkor a kóborló katonákat Kraszna és Közép-Szolnok vármegyékben összegyűjtötték és Somlyóba szállították.41 Így aztán a váradi pasa hiába irányította az erdélyi vármegyékbe a biztonságos szálláshelyet kereső magyarországi felkelőket. Ismeretes ugyanis, hogy a török a Strassoldó-féle debreceni pusztítás kiváltóját, a bujdosókat ki akarta utasítani Bihar vármegyéből. A kurucok vezetői szerint a váradiak szándékosan rendezték meg a falvak jobbágyainak tömeges felmenetelét a török helyőrségbe, hogy a Portáról érkezett kapucsi pasa előtt bizonyítsák a bujdosó katonák elviselhetetlen pusztításait, és kellőképpen indokolttá tegyék kiküldésüket addigi szálláshelyeikről.42 Debrecen és Bihar vármegye lakóinak viszont kénytelen-kelletlen el kellett viselniük a többirányból rájuk nehezedő terheket, így a kuruc katonák fosztogatását is. A helyzetet csak súlyosbította, hogy a bujdosókat irányítók — lásd Wesselényi Pált — maguk is élen jártak a javak törvénytelen elvételében. Magatartásukat a had szétszéledésének a veszélyével magyarázták.43 Az évek múlásával pedig a terhek még elviselhetetlenebbekké váltak. A kuruc had magatartására jellemző Wesselényi Pál kuruc generális azon törekvése, hogy hadiadó fizetésére kényszerítse a német által 1675. végén kifosztott Debrecent. Wesselényi arcátlanságánál már csak cinizmusa volt nagyobb: „ . . . főképen Istenünk s keresztyéni igaz hitünk ellenségeinek penig sok segítséggel és adakozással voltának, melyből tehetségek szerént hadd tegyenek nékünk is valami részt.”44 A felkelő had több éven át történő ellátását és a német hadvezetés katonai retorzióit teljes egészében Bihar vármegye, benne Debrecen lakóinak kellett elszenvednie, mert egyik hatalom sem vállalta a bujdosók ellátását, sőt politikai érdekeik miatt hagyták az általuk kijelölt, szálláshelyül szogáló területek „felélését”, emellett elvárták, hogy az elszegényedett lakosság nekik is szolgáljon. * * * összegzésképpen megállapítható, hogy a török szultán és az erdélyi fejedelem is eszközként kívánta felhasználni a bujdosók hadát saját né- metellenes hatalmi célkitűzései érdekében, A bujdosók és Debrecen kapcsolatának elhidegülése a vázolt összefüggések miatt következett be. A két fél eltávolodásának legfőbb oka pedig az volt, hogy Debrecen szintén érdekei alapján mérlegelte a kialakított kapcsolatot. Mindaddig, amíg a magyarországi felkelők ügyének jövője kedvezőnek tűnt a város sorsa szempontjából, Debrecen is készséggel állt a bujdosók rendelkezésére. Abban a pillanatban, amint ráébredt, hogy csak kára származik a bujdosók befogadásából, szeretett volna lazítani a ráerőszakolt kapcsolaton. A város és a kurucok közötti ellenséges viszony azonban már a Thököly-felkelés időszakának jellemzője, amely azon túl, hogy egyenes következménye a bujdosók korában bekövetkezett végkifejletnek, összefüggésben állt a lakosság — háborús helyzetből fakadó — mértéktelen kifosztásával. 41 TMÁO. Pest, 1871. VII. k. 298—300. 352—353. old. 42 BL. 33—36. old. 43 TML. Bp. 1913. VI. k. 475. old. Angyal Dávid i. m.: I. k. 62. old. 44 TMÁO. Pest. 1872. IX. k. 575—577. old. 151
