A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Tanulmányok - Major Zoltán László: Adatok Debrecen város szegényügyének kérdéséhez a reformkorban

Sokszor szó esik a forrásokban a perifériára kerülő és ott elpusztuló emberekről. A számvevőség iratjaiban olvasható, hogy „a ponyvásból bé hozódott halva egy ember” a város istállójához, akinek a nevét sem tudták. Eltemetésekor 30 krajcárt fizettek a sírásóknak.81 A külső sátorálláson levő úgynevezett zsidókútban egy 2 esztendős halott gyereket találtak 1834. január 23-án. Ugyancsak 30 krajcárt fizettek a sírásóknak.82 83 Egy 60 esztendős ember a kútba ugrott, ,,se vallása se neve nem tudatik, a sírásásért fizetődött 30 krajcár.”“ Tóth János 70 esztendős öregember a város istállójánál hált meg és temetési költségével ugyanezen iratokban ta- lákoztunk.84 A Gilányi külső vendégfogadóban a színben pusztult el egy asszony, akit szánakozásból egy ideig Debreczeni Bálintné, a fogadós felesége gondozott. Zilahy Sámuel orvos 1845. október 15-én jelentette, hogy az illető személy „hosszas nyavalyában halt el.” A városgazdák te- mettették el.85 86 Simonffy Károly kaszálójáról is beszállítottak egy csavargó asszonyt, aki már három hete tüdőgyulladásban szenvedett.80 Arstein Farkas beteg embert már haldokló állapotban vitték be a kórházba, ahol hamarosan, 1846. július 6-án meg is halt. Származását bizonytalannak írják.87 Szabó Jánosné nevű beteg asszonyt a hajdú Koncz Lajos boltja előtt találta, és a polgári kórházba vitte, ahol 1846. október 29-én meg is halt. Próbálták azonosítani családtagjait, de azok nem voltak ismeretesek.88 Nagy Mihály helybeli születésű rongyos csavargót is a kórházba vitték, de megállapították, hogy „attyaíiai nem találtatnak.”89 Somosy Istvánná háza előtt is egy ismeretlen hatvan éven felüli halott embert találtak, akit nem tudtak beazonosítani és a városgazdák temettették el.90 Sok feladatot róttak a város vezetésére a beteg, nyomorék katonák. Kiss János invalidus vagyoni igazolást kért, hogy semmije sincs és „testébe sok sérelmek estek.” Munkára alkalmatlan és segélyt kapott, de ez megszűnt. A tanács kiadja a kért igazolást 1827. április 5-én.91 Kádár György nyomorék katona szintén ilyen igazolást kér és kap ugyanezen a napon.92 Gulyás János invalidus Kecskés Ferencné házánál sínylődött, könyörületes- ségből tartották. Betegsége azonban annyira elhatalmasodott, hogy méltán megérdemelné a szánakozást — írja Jámbor Mihály chirurgus 1827. augusztus 1-jén kelt jelentésében.93

A városi tanács törődött a rabok kérésével is. Keszler Áron rab például saját részére kért egy fehér ruhát, és azt meg is kapta a városi tanácstól.94 Bányai Ferencné Varga Sára pedig azt kérte, hogy férjét engedjék ki a börtönből, hogy gyógyíttathassa. Ki is engedték és hangsúlyozták,

81 HBML. IV. A. 1012/d. 39. k. 1834. okt. 6.

82 Uo. 1834. január 23.

83 Uo. 1834. július 3.

84 Uo. 1834. május 2.

85 HBML. IV. A. 1011/k. 204. d. 557/1845., 1845. okt. 15.

86 Uo. 225. k. 45/1845., 1845. január 9.

87 Uo. 209. d. 1846. július 7.

88 HBML. IV. A. 1011/k. 210. d. 630/1846., 1846. okt. 29.

89 Uo. 225. k. 453/1846., 1846. június 22.

90 Uo. 209. d. 525/1846., 1846. aug. 10.

91 Uo. 119. d. 1827. ápr. 5.

92 Uo. 92/1827., 1827. ápr. 5.

93 Uo. 224. k. 334/1827., 1827. aug. 1.

94 HBML. IV. A. 1011/1. 99. k. 760/1839., 1839. febr. 9.

74