A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)

Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Eltűnt és feledésbe menő helynevek Debrecen határában. Közli: Radics Kálmán

ma már (ismeretlenek, mert nem, vagy kevébé használatosak. Ezeket az elfelejtett, alig ismert helyneveket kísérlem meg ezúttal összegyűjteni és bokrétába kötve Kalendáriumunk kedves olvasóinak bemutatni.

A legjelentéktelenebb helynévben is lappanghat valami különös érték, amit egyik, vagy másik tudományág művelője sokra becsülhet. Mert hiszen nagyon helyesen és találóan írja majd félszázaddal ezelőtt egyik kiváló történetírónk, hogy a helynevek kutatásában a tudományok egész sorozata van érdekelve. A mythologus, az ethnographus, a historikus, a geographus, a természettudós, a nyelvész, sőt a költő is.

A városnak újabb időben nagyra nőtt belső területén, mely a hajdani szőlőskerteket, a múlt század folyamában kiosztott majorsági földeket is magába olvasztotta, míg egyfelől százával keletkeztek új helynevek (telepek és utcák), másfelől számos régi származású helynév szűnt meg, melyekre ma már csak öregebb és legöregebb emberek, vagy még azok sem emlékeznek. Sok helynévnek a viselője is elpusztult; más helynevet új elnevezéssel cseréltek fel. A város korábbi, szűkebb belterületén a helynevek körében nagy változást vont maga után a múlt század vége felé, 1898- ban, hatóságilag rendezett általános utcakeresztelés. Még előbb eltünedeztek a várost övező bozótos szemétfészkek, mély árkok és a rajta keresztül vezető nagy fakapuk és kis ajtók; elromlottak a város minden részében szanaszét, cirkuszi nagy sátor formájában épült szárazmalmok, utánuk a széleken kalimpáló szélmalmok, amelyek a vicinális helymeghatározásoknak ezelőtt igen népszerű fixpontjai valának. A száraz- és szélmalmok tulajdonosaik, sokszor építtetőik nevén voltak ösmeretesek. A szélmalmok száma a hatvanas években nyolc, a szárazmalmoké 1771-ben 83, a múlt század első felében is közel annyi lévén, a lakosság tekintélyes részének életérdeke kapcsolódott beléjük. A tulajdonosokon kívül nagyszámú molnár- és őrlős-család (lótartó gazdák, akik üzletszerűen foglalkoztak a szárazmalmokban való őrléssel) élt tisztességesen, megelégedetten a malmok után. Ma már csak a városi múzeumban látható a szél- és szárazmalmok mintájára kicsinyítve.

I. Eltűnt utcanevek és városrészek:

Alsójárás. Közigazgatási, adózási és rendészeti ügyek intézésére nézve a múlt század elején két járásra oszlott Debreczen. Az alsó járás Cegléd, Piac, Varga, Várad, Miklós, Német vagy Derék utcákból állott.

Árok utca. Hajdan a város árkos kerítése vonult el mellette. Ma Eötvös utca felső része felel meg neki.

Bárány utca. Az 1811. évi nagy tűzvész után nyílt meg a porrá égett Belsőboldogfalva telkei helyén. Ma Teleki utcának hívják.

Barátok közi. Talán már a középkorban is így nevezték azt a keskeny utcát, mely Cegléd (ma Kossuth) utca felől, a város istállója helyén állott kolostorból alakított belső ispotályhoz vezetett. Ma Sas utca és Dégenfeld tér.

Belső Bódogjaivá. Vagy Bódogfalva utca. (1554.) A város délkeleti részén néhány girbe-görbe utcácska gyűjtőneve. Megkülönböztetésül a vele csaknem összenőtt külső Bódogfalvától, mely a gázgyár és Bégány-csapszék tájékán önálló falu volt. Belső B. 1811-ben teljesen leégett, helyén Bárány, Cser- és Tímár utcák keletkeztek.

187