A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Eltűnt és feledésbe menő helynevek Debrecen határában. Közli: Radics Kálmán
„ös mohával minden kőhalom, Bérctető s rom szép határidőn, Egy-egy pusztult oltár, jó hazám! Széllyel jár a dalnok s énekel Lelke, dalja forrón átölel Bércet, omladékot, pusztatért, Hol csak egy emlékbetűt felírt E hazának csendes szélvésze Közt az elhunyt századok keze.” (Tompa) A történelmi helynevekben nagy buzdító, faji öntudatra, hazaszeretetre ébresztő erő rejlik. A helynevek tartóssága, használatának elterjedése az illető nép nyelvének tekintélyét, hódító hatalmát is jelenti. Ezért önt el bennünket a keserű fájdalom amiatt, hogy égbekiáltó igazságtalansággal nemcsak elrabolták tőlünk Aradot, Kassát, Kolozsvárt, Pozsonyt, Szatmári, Temesvárt, Váradot, Marosvásárhelyt, ezeket a magyar Géniusz védőszárnyai alatt naggyá és virágzóvá lett városokat ,hanem erőszakosan megfosztották azokat ősi szép magyar nevüktől, kiforgatni próbálgatják magyar jellegükből. Egy-egy tőrszúrás nyilallik a szívünkbe, mikor — ha odavaló rokonainkkal, barátainkkal levelet váltunk — a nemzetközi érintkezések szabályozásánál kénytelen-kelletlen magunkra vállalt kölcsönös kötelezettségnél fogva Kolozsvárt Cluj-nak, Váradot Orodea Maré-nak, Pozsonyt Bratislav-nak, Kassát Kosice-nek kell írnunk. Míg némely helynevek bámulatosan szívós életűek, mások lassanként elkopnak, közhasználatból kimennek, feledésbe merülnek, vagy úgy átidomulnak, hogy régi alakjukra alig lehet ráismerni. Néha helyet cserélnek, vagyis egyik tárgyról másikra szállnak át. Ilyen eseteket észlelünk a jelentéktelenebb helyneveknél. — természet alkotásai csakúgy alávetvék a múlandóságnak, mint az emberi művek. Nemcsak országok, népek, városok, épületek pusztulnak el, hanem olykor a harmad-negyedkor (tertiaer- quartaer) képződményei is átalakulnak, eltűnnek. Folyamok új medret vájnak, tavak, patakok, erek kiszáradnak. A topographiai helyzetek megváltozásában például a Magyaralföldön, az új kor elején dúlt romboló háborúknak és a legújabb idők rohamos kulturális fejlődésének majdnem egyforma részök van. A háborúk számtalan község pusztulását okozták. A modern kultúra a folyamok medrét változtatta meg, a nádasokat, réteket kiszárította és szántóföldekké alakította, az erdőket megritkította, sok helyen kiirtotta; az eltűnt falvak határait viszont akác- és nyárfák alól fehérlő tanyákkal, majorokkal hintette be. A fölszántott, búzakalász- szőnyeget ringató nádasok, rétek helynevei tehát már nem mutatják azokat az eredeti sajátságokat, amelyek a névadásnál alapul szolgáltak. A halmok is, az egykor fátlan és lakatlan puszták eme magánosán álló tájékoztatói, irányt jelzői, a tagosítások és tanyák épülése óta elveszítették azt a jelentőséget, amellyel hajdan a pusztán járó emberre nézve bírtak. Így minél kevesebbszer emlegetik az ilyen helyneveket, ezek így lassankint egészen kiszorulnak a közhasználatból és feledésbe mennek. Debreczen belső területein, úgy nagy kiterjedésű határában sok olyan helynevet őriztek meg, régi oklevelek, térképek, amelyek a közönség előtt 186