A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Eltűnt és feledésbe menő helynevek Debrecen határában. Közli: Radics Kálmán
római vagy dák nyelvből származott volna. Ellenben csaknem valameny- nyi helységnevünk eredetileg valamelyik turáni, vagy szláv, vagy német nyelvkincshez tartozik, aszerint, amint legelső megszállói honfoglaló magyarok és ezek rokonai, avarok, besenyők, kabarok, vagy már előttök ugyanitt éldegélt szolgatermészetű szlávok, avagy később beköltözött alle- man és szász vendégek valának. — Oláh helynevek csak a XIII—XIV. század után kezdettek keletkezni, mikor Balkán felől ennek a pásztorkodó népnek beszivárgása megindult. A helynevek keletkezése az ember szellemi tevékenységének eredménye; elterjedése szorosan összefügg a kultúrélettel. Már a primitivus ősember éppenúgy szóval jelölte, nevekkel különböztette meg az őt környező földtani alakulatokat, mint a természeti tüneményeket, a dolgokat, melyek érzéke alá estek és az idegein keresztül rezdülő érzéseket, az agyából kipattanó fogalmakat. Minél inkább szaporodott az ember, az anyaföldből minél nagyobb területeket vett birtokába, és a művelődésnek minél magasabb fokára emelkedett, annál több új szóra, több új helynévre is lett szüksége. A legelső helynevek — egészen természetesnek látszik — az elnevezésre szorult földrajzi alakulatok és lakótelepek valamely külső vagy belső sajátságát, jellemző tulajdonságát fejezik ki. De már a hellének őskorában is szokás volt a helyeket istenekről, hősökről nevezni el. A keresztyén világ pedig úgyszólván kezdettől fogva leggyakrabban személyekről nevezi el a városokat, falvakat, birtokrészeket. Hazánkban is mennyi a szentekről elnevezett helység! Mennyi a patronym helynév, mely eredetileg legelső birtokosa nevét jelenti, így hajdan a birtokjog igazolására is jó volt. Sűrűn fordulnak elő más eszmekörből vett helynevek is; főként olyanok, amelyekben a művelődés és a nemzetgazdaság történet kutatója a legelső lakosok foglalkozására ismerhet. Egyes helyek és ezek nevei vagy mindjárt kezdetben, vagy későbbi történetük folyamán, éppen úgy, mint a személyek és családok, kiemelkedtek a többiek közül és különösen nagy jelentőségre jutottak a nemzet, sőt az emberiség életében. Az ilyeneket Pesti Frigyes aristokratikus helyneveknek nevezi .megkülönböztetve tőlük a demokratikus helyneveket, azt a sok-sok szerény helynevet, amely csak azok előtt ismeretes, akik velők közvetlen érintkezésben élnek. Minden nép vallásában és minden nemzet történetében szerepelnek olyan helynevek, amelyekre a hazafias érzés különösebb kegyelettel, a hívő lélek áhitatos tisztelettel gondol. Ezek a hitregék, vallásos legendák, nemzeti époszok és históriák szent helyei, ahol istenek, félistenek, hérosok és vallásalapítók születtek, küzdöttek, szenvedtek magasztos célokért, népek üdvéért és győzedelmeskedtek a halál árán is. E helyneveket a költészet bearanyozza és mint a természet a mezőket, virágpompával hinti be. Nép- és műköltészetnek mindig kedvenc tárgya volt a helynevekhez fűződő monda, mese, legenda. Temérdek dal és rege zeng a hegyek, völgyek, erdők, mezők, tavak, folyók, várak, városok, falvak csodás eseményeiről, dicső vagy gyászos múltjáról és páratlan természeti szépségéről. A költő a „hősvértől pirosult gyásztért is sóhajtva köszönti’ ’és letűnt idők emlékét hirdető helyekről dalolva zengi: 185
