A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 18. 1991 (Debrecen, 1991)
Zoltai Lajos munkáiból - Zoltai Lajos: Eltűnt és feledésbe menő helynevek Debrecen határában. Közli: Radics Kálmán
ELTŰNT ÉS FELEDÉSBE MENŐ HELYNEVEK DEBRECZEN HATÁRÁBAN Zoltai Lajos A földrajzi helynevek némelyike csodálatosan hosszú életű. Egyes geológiai alakulatok: tengerek, öbiök, szorosak, folyók, földrészek, szigetek, hegyek évezredek óta ugyanazon nevet viselik, amelyikkel a vakmerő hajós, aki először evezett végig törékeny gályával az ösmeretlen vizek hullámain, és az első megtelepülő család ruházta fel. Sőt a polgárosult társadalmak alkotásai: a városok, falvak közül is nem egy dicsekszik ókori eredetű névvel. Legelső lakosaik után nemzedékek hosszú sora dőlt már sírba; magok a városok is tűzvésztől, ellenségtől sokszor elpusztultak; ösz- szeomlott az az államhatalom is, melynek védőszárnyai alatt fundamentumát lerakták; eltűnt ,vagy más népbe olvadt a nemzet, mely legelső falait és szenthajlékait építette: de az annyiszor újjászülető város eredeti nevét, néha ugyan más nyelv természete szerint idomulva, folytonosan megőrizte. A világ ma is ugyanazon néven ösmeri Athént és Rómát, melyen az antik görög és római kor ösmerte. Franciaországban és Angliában sem Caesar, sem a későbbi angolszász és frank törzsek hódításai nem szüntettek meg egyes helyneveket, amelyek még a történelem előtti időkből a benszülött kelta galloktól és britektől származtak. A cári orosz birodalom területén erőszakos szlávosítás ellenére is sok régi finnugor és töröktatár helynév megmaradt. Így látjuk keleti Németország térképein a folyók és városok mellett a szláv-hangzású helyneveket, noha a népvándorláskori első szláv települők utódai teljesen elnémetesedtek. Az Amerikát gyarmatosító hollandus, angol, spanyol és portugál kivándorlók is sok hegynek, víznek meghagyták és átvették indián eredetű nevét, míg új telepeiket saját nyelvükön, többnyire ó-hazájuk városairól nevezték el. Hasonló jelenséget tapasztalunk a mi édes hazánk területén. Az ország néhány legfontosabb helyneve már a görög-római íróknál ugyanaz, mint most, vagy legalább is hasonló hangzású, a magyar nyelvhez idomított alakkal Julius Caesar Danuviusnak írja az öreg Dunát, amelyet negyedfélszáz évvel elébb Horodotus még Ister néven ösmer. Ptolemaeus- nál Dácia északi határaként megtaláljuk a Kárpát-hegység nevet, mely a lábainál lakott Karp dák-törzsről származott. Strabo, Krisztus születése körül, már Saus-nak nevezi a Szávát és Marisos-nak a Marost. Rómaikorabeli eredete lehet a Szamos nevének is. (Regio Samus Dacia területén.) Valamint az Ompolynak, amely Ampela-ból alakult át. A Tiszát a legrégibb geographusok Tibiscus (Ptolemaeus), Parisos (Strabo) Pathissus (id. Plinius) Parthissus (Ammianus Marcellinum) néven emlegetik. Csak Gordianus (Kr. u. VI. sz.) használja először reá a Tisia nevet. — Ugyanő nála fordul elő a Körözs vagy Kerezs folyónév is Gresia alakban. Míg ezek a többnyire nagyobb folyók most is használt nevöket elenyészett ó-szláv és ó-germán népek nyelvéből már a római korban fölvették, a kisebb hegységek is csaknem kivétel nélkül a honfoglaló magyarságtól kapták nevöket. A hivalkodó dákó-román felfogásnak nagyon érzékeny gyöngéje az az elvitathatatlan körülmény, hogy egész Magyarország helységnevei között, a horvátországi Sziszeket (Siscia) kivéve, nincs egyetlenegy, amely 184
