A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)

Tanulmányok - Orvos Erzsébet: Adalékok a latin nyelv debreceni kollégiumbeli oktatásához (1853-1914)

Szegedi Sándor (1853—82.) az V. osztályban volt osztálytanára Kardos Albertnek. Csak három tárgyat: vallást, latint és görögöt tanított, a többi tantárgy szaktanárok kezébe került. Szegedi Sándor egyénisége különbözött Márk Pál és Tüdős Jánosétól egyaránt, mind külsőleg, mint belsőleg. Egész valójában át volt hatva a tanári hivatástól. A tanítást mesterség helyett művészetté igyekezett emelni. Egyszerűen pedagógusnak született. Jellemezte a nevelői tapintat, s jó szaktanár volt. Míg Tüdős a latin tanításában, Szegedi a görög nyelv megkedveltetésében volt nagy. A görög nyelv tanítása mellett nagy érdemeket szerzett a könyvtár gondozásában és az önképzőkör V—VI. osztályban való szerveződésében (holott nem volt még megengedve). Ö volt az, aki megalapította a „Tiszántúli Református Tanáregyesületet”, amellyel nagyban hozzájárult a tiszántúli református gimnáziumok színvonalának emeléséhez.

Géresi Kálmán (1874—1896) széles körű irodalmi munkát végzett, emellett kiváló szaktanár volt. Teológusoknak és jogászoknak egyaránt tartott előadást, a gimnáziumban a felső három osztályban tanított magyart és görögöt. Inkább kollégiumi, mint gimnáziumi tanárnak született. A középiskolai tantervhez alkalmazkodni, óraszám adagolni a tananyagot, ellenőrizni a házi feladatot, dolgozatokat javítani igen nehezére esett, de tőle tanulták meg igazán a józan életfelfogást.

Kitűnő görögtanár volt. Lelkesedve fordította és magyarázta Homéroszt, tárta fel a költők lelkét, a műalkotások külső és belső szépségeit, a művészi stílust és ritmust, a költői szerkesztést és jellelmzést.

Kardos Albert Lengyel Zsigmondot (1853—87) tartotta a régi klasz- szikus világ, a görög-római műveltség kollégiumi uralma legfőbb képviselőjének. Szent nevek voltak előtte Homérosz, Platón és Démoszthenész, Horatius, Vergilius, és Tacitus, akiknek műveiből gyakran idézett, s el is várta, hogy könyv nélkül is megtanulják. Csak a két felső osztályban tanított, ott is csak latint és görögöt heti 12 órában. A hittan- és joghallgatóknak classica-philológiai előadásokat tartott. Kisebb gyöngeségei, mint kiejtése, a szinonim szavak gyakori halmozása gyakran mosolyt csalt tanítványai arcára.

Békési Gyula volt az első igazgató, akit nemcsak egy évre, hanem háromra választottak, s ezt a tisztséget kétszer is megújították.

Első tudatos képviselője volt a gimnáziumban a modern pedagógiának, tanítási és nevelési szempontból egyaránt. Célja az volt, hogy a Debreceni Református Gimnázium és az állami középiskolák akár tanítási anyagban és módszerben, akár rend és fegyelemtartás tekintetében mind közelebb jussanak egymáshoz. A latin nyelv területén például külön magyar olvasókönyvet és elemi latin nyelvtant állítottak össze, s törekedett a latin nyelv tanítását olvasmány alapokra helyezni, s a 70-es évek pedagógiai irányzata szerint a görög és hun-magyar mondákra fektette a súlyt.

Rend és fegyelemtartásban szigorúan járt el, és utódai Tüdős János, Dóczi Imre és Karai Sándor követték haladó szellemét, szigorúbb felfogását. 1884-ben ment el az intézettől.

Gergely Károly 1877-től tanított Debrecenben. Korábban Sárospatakon, majd Szatmáron végezte gimnáziumi tanulmányait. Debrecenbe 1862- ben ment harmadéves bölcsésznek. Tevékeny tagja vol't az irodalmi önképző társulatnak, görög, latin és német nyelvből fordított verseivel.

41