A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 17. 1990 (Debrecen, 1990)
Tanulmányok - Orvos Erzsébet: Adalékok a latin nyelv debreceni kollégiumbeli oktatásához (1853-1914)
Tanítói pályája Debrecenben csak négy évig tartott, de számos tanulmányt jelentetett meg a Tiszántúli Református Középiskolai Tanár- egyesület Évkönyveiben”, amelynek három évig volt szerkesztője.26 Sinka Sándor (1884—1912) mint gimnáziumi tanár előbb Nagyszalontán, majd Hódmezővásárhelyen, végül Debrecenben működött, ahol igazgató is volt. Alelnöke volt az Országos Református Tanáregyesületnek. Debrecenben latin és görög nyelvet tanított elsősorban. Irt latin tankönyvet, több filológiai és pedagógiai értekezést. 1912-ben vonult nyugalomba. Dóczi Imre (1887—1893) Sárospatakon szerezte lelkészi diplomáját, s mint nagykőrösi tanár szerezte meg a klasszika—filológia szakot Kolozsvárott. 1894—98. között igazgató, s egyházkerületi középiskolai felügyelő. A debreceni egyetem díszdoktorsággal tüntette ki. Tankönyvei között meg kell említeni a „Görög tankönyv”-ét és nyelvtankönyvét.27 S. Szabó József 1922-től volt igazgató, de már 1894 óta tanította a görög és a latin nyelvet, majd vallástant. Már székfoglaló értekezését is a latin nyelv ügyéről írta: „Az ó-klasszikus költészet nevelő hatása” címmel. Elsősorban az egyháztörténetet kedvelte, e tárgyban a legtermékenyebb író. Munkatársa volt a Pallas Nagy Lexikonának. A XIX. század végének latin tanárai még: Kulcsár Endre (1891—1917), költeményeket, tankönyvet, irodalmi és nyelvtudományi tanulmányokat írt; dr. Petzkó— Szokolay Ernő magyar—latin tanár (1896—1927); Bessenyei Lajos, áki 1912 és 1935 között volt latin—görög szakos tanár, S. Szabó József után igazgató, s Révész Lajos (1899—1929) akinek klasszika-filológiai értekezései jelentek meg —, hogy csak a jelentősebbeket említsük meg. III. A tanulmány első részében volt már szó arról, hogy az Entwurf idegen szellemben fogant és nem eléggé jó magyarsággal írott tankönyveket erőszakolt a tanárokra és a tanulókra egyaránt. 1861-től 1867-ig a kis fellélegzés alatt igyekeztek megszabadulni ez alól a szellemi nyomás alól, s jelentős e korban a tanárok tankönyvírói munkássága. A tankönyvírás fellendülésében — a kormányrendeletek alóli fel- szabadulás és az elavult kézikönyvek mellett — szerepe volt a fölpezsdült szellemi életnek, és annak, hogy a püspök támogatta a tankönyvírást. Imre Sándor magyar—latin szakos tanár (1859—1873) a 60-as évek alatt elsősorban a tanügy és a nyelvtudomány területén fejtett ki gazdag irodalmi munkásságot. A „Fordítási feladatok a latin nyelv gyakorlati tanulására” (Debrecen, 1862) egy darabig iskolai segédkönyvül szolgált. Számos könyvet ír a magyar irodalom témakörében, de a latin nyelvű irodalmat is folyton figyelemmel kísérte, termékeit méltatta. Lengyel Zsigmond, Márk Pál, Szegedi Sándor és Tüdős János az 1870- es évek elején megjelentetett egy tankönyvsorozatot „Latin remekírók gyűjteménye” címmel. Közös munka eredménye, s igyekeztek saját osztályaik igényeit kielégíteni. Így Márk Pál Cornelius Nepos-ból, Tüdős 27 1926-ban állította össze „A Debreceni Református Kollégium tanárai és kiválóbb növendékei” c. könyvet, amelynek1 adatait felhasználtam. 42
